A víz alatti város » omar_khajjam

Egy perzsa sakkészletre

padre — Mon, 05 Jul 2010 19:06:00 +0000

Ez van. Fekete, fehér. A fényes bábon

két ujja nyomán kopást találsz, barátom.

De mondd, hol a játszó, a vezér? És mondd már,

ellenfele hol van? Ki sötéttel játszott?

(Rubaiyat Ommar Khajjamnak, melankolikus hangulatban:-) Néhányat írtam mostanában, Szabó Lőrinc fordításával szemben tartom a klasszikus perzsa forma mértékét és rímszerkezetét.)

Újévi strófák

padre — Wed, 30 Dec 2009 11:55:00 +0000

Az átmenet költője egyértelműen Omar Khajjam. Ez lehet óév vagy személyes válság, munkahelyi konfliktus vagy magánéleti tragédia. Egy biztos: ha bármi bizonytalan, akkor marad a jó Omar. Alakja jelképes – költő, matematikus, csillagász az arabok által megszállt perzsiában. Az emberi tudás és nagyot-akarás szobra (a neten terjengő kép alapján valóban "festői arca" van) – és a legszebb hangú rezignált költő.

Ha már a költő karácsonyi verse topikot feltenni elmulasztottam (száncsengő, szeretetbéke, betlehemi királyok stb.:-) , akkor legalább két Khajjam álljon itt ma – egy régi kedvenc és egy új rácsodálkozás – kis önreklám, a harmadik az Inka utazás elején olvasható: lám, lám, már ott milyen fontos szerepet szántam neki, a mi Könyves Kálmánunk mellett, a Plutarkhoszt is idéző Párhuzamos életrajzok fejezetben

Tehát ismét a jó Omar:

(17) Rozzant szeráj a Föld, és jajszavát

az éji szél süvölti rajta át;

vajon hány szultán nyitotta ki

és csukta már be korhadt ajtaját!

(30) Jöttem, mint elfutó hab, lenge lélek;

honnan? ki tudja! Tengve, lengve élek;

miért? ne kérdd! S mint könnyű szél a pusztán,

eltávozom, nem tudva: merre térek.

(Számozás és szöveg a Szabó Lőrinc fordításával, Szász Endre rajzaival kiadott Magyar Helikon kiadvány alapján.)

A vándorló szempár

padre — Fri, 07 Sep 2007 18:33:00 +0000

Ismét megidéztem.

Itt ül mögöttem, nézi, amit pötyögök, elkeseríti ez a ragacsos koraősz (nem ehhez, nem hozzánk van szokva), kimegy, bóklászik a kertben, aztán letelepszik a kályha előtt.
- Mindenkinek kiadsz. Ez nem fair.
Fair? Mintha a kecskéket terelné, olyan a kiejtése.
- Visszélsz a nevemmel.
Bólint, aztán néz tovább, nincs semmi a tekintetében, pontosabban: a semmi van, mérhetetlen semmi.

Inkában is meglátogatott, (lásd Inka utazás, 77-78. oldal), ott sem volt sem visszafogottabb, sem beszédesebb, néha az a gyanúm, mondani szeretne valamit, de nem; én beszélek folyton róla. Mintha egy tekintet vándorolna, fürkészi a dolgaimat, néz rajtam keresztül. Már-már azt hiszem, ő az Inka utazás egyetlen olvasója (legalább van egy). Ez a könyvem a vándoló szempár könyve.

Link: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=134812