Egyik nap ezt olvassa az Indexen: „Egy szaúdi kormánytisztviselő szerint a királyság olajtartalékát 300 milliárd hordóval túlértékelték, és az ország képtelen lesz elviselhető szinten tartani a globális igény miatt folyamatosan növekvő olajárat.”

Hát ez jó. Ebben a hónapban sem fogok tankolni.

Gondolja Kerecsényi.

Az bádograktár, ahol Kerecsényi nap mint nap ütvefúróval vízipálmákat szegecsel, szerencsére tömegközlekedéssel is elérhető.

Azok a szemét arabok. Hogy ennyire ne tudjanak számolni.

Gondolja Kerecsényi.

Lerakja a hokedlire a sört, böngészi tovább a monitort.

„A Guardian egyik szakértője szerint elaludtunk a kormánykeréknél, és semmibe vesszük egy, a továbbra is erősen olajfüggő világgazdaságot fenyegető, akár a mostaninál is súlyosabb következményekkel járó válság lehetőségét.”

Mi az, hogy megint csak válság? B…a oda a bádogdobozt Kerecsényi a hokkedlihez. Hát még ebből sem lábaltunk ki!

A válság óta nem veszik a szegecselt, örökzöld viízipálmákat a nyugdíjasok. Egy ideje Kerecsényi nem kap túlórapénzt.

Nézi a sört, fejszámol. A sör literje meg már csaknem olcsóbb.

Nem veszek többé olajat, csak sört.

Gondolja Kerecsényi, hátraveti magát a fotelben, a sör mellé, a hokedlire rakja a lábát.