Nem parasztromantika és a pitypanggőzös vidéki levegő bódulata miatt hozom ismét szóba a témát. Több fórumon kifejtettem, hogy a paraszti gazdálkodás az általunk úgy-ahogy-valahogyan még ismert legjobb módja a létgazdálkodásnak. Az erőforrások, az időgazdálkodás, a lokális lehetőségek és logisztikai megoldások egységben látása biztosíthatta csak a mindig is nyomás alatt működő paraszti társadalom és gazdálkodás fennmaradását. Szóval, muszáj volt nekik, megtanulták. Úgy vélem (nem egyedül), hogy most a nyersanyagok és élelmiszer szűkössége, az energiafelhasználás átstrukturálódása idején nem mellékes, és nem is felesleges agymunka e modell elemeinek vizsgálata, a használható elemek alkalmazása, beillesztve korunk összetett szerkezetei közé.

Nos, egy ideig úgy tűnt, komoly társadalmi támogatást kaphat egy ilyen szemléletváltozás.

Emlékszem a heurisztikus örömre: néhány éve elolvastam a LEADER programkiadványát. Legzöldebb álmaim kezdtek derengeni a kilencvenes évek elejéről. Az elvi szinten meghirdetett koncepció a Fidesz vidékfejlesztési stratégiájában szépen körvonalazódni kezdett. És most? Akkor most mi van?

A cikk folytatódik. “A VM és több intézménye az uniós jogszabályokkal szembemenve túlterjeszkedik hatáskörén és az akciócsoportok döntési, pályázatkezelési jogait magához vonja. Eközben az uniós és a hazai jogszabályokat sértő rendeletek, eljárásrendek és utasítások akadályozzák meg az uniós támogatások vidékfejlesztési felhasználhatóságát. A minisztérium és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal vezetői „világosan látható módon” a LEADER akciócsoportok ellehetetlenítése árán kívánnak az uniós forrásokhoz jutni, ezáltal attól teljesen megfosztva a vidéki településeket – állítja Menyhárt Tibor.”

Ki ez a Menyhárt Tibor? Dühös, kellemetlen ember, igazi szálka a szemben. Úgy látszik, a politika eljutott arra szintre, ahol már nem a diplomácia eszközei a mérvadók. Pontosan tudjuk, ugye, hogy mennyire szabályozott is a diplomáció működése. A szavaknak, egy-egy jelzőnek is micsoda szerepe, jelentősége lehet! Sajnos azt kell látnunk, hogy diplomatáink mennyire kevéssé viselkednek úgy, mint a diplomaták; sőt, nem is tudnak úgy működni, mint a diplomaták; úgyhogy az is lehet, hogy most már tényleg a Menyhárt Tibor-féle dühös embereknek kell felpanaszolni, hogy hol lakik “Ángyán József igazsága”.