Többször rátaláltam már erre a helyre az olcsó, puhakötésű könyvben, végül ide egy könyvjelzőt is tettem. Nem a magány vonz, mely a toronyszobát belengi – lehet egyáltalán magány egy könyvekkel teli szobában? -, hanem az életvitel különös egysége, a háztartás és gondolkodás ökológiája. Most, amikor a világ tőzsdeindexei megbolydultak, és minden egyes polgár élesebben érzi kiszolgáltatottságát, még élesebb a kontraszt. Hogyan tudnánk  életvezetésünket stabilizálni? Ez a kérdés lehet ennek az átmeneti kornak a döntő kérdése. (Mert, persze, ami van, a profit-alapú kizsákmányolás korát átmeneti kornak tekintem, hídnak egy emberibb és racionálisabb, vagy éppen kaotikus és erőszakos kora közt.)

Tavasszal szerzek aprójószágot, de tornyot még nem kezdek építeni.