Még inkább | A víz alatti város

Címke: Még inkább


Hát nem paprikás lesz?

„- Én azt hallottam, hogy paprikás lesz.

- Hogyhogy, levesek nem is lesznek?

- Levesek? Én húslevesre gondoltam.

- Persze hogy húsleves, én is arra gondoltam.

- Akkor mért használta a többes számot? Ne haragudjon, akkor már bemutatkozom, Kövess Pál, a menyasszony rokona vagyok.

- Örvendek, Kövess István, én is a menyasszony rokona vagyok.

- Nahát? Hogyhogy nem ismerjük egymást korábbanról? Akarom mondani: korábbról? Maga bizonyára a sárközi Kövessek…

- Hogyne, illetve nem is annyira a sárközi, inkább a rétlápi Kövessek…

- Rétlápon is élnek Kövessek? Hála istennek! Még szerencse, hogy legalább az ilyen meghitt ünnepeken… hogy is mondjam… összeröffen a család… ámbár nem mondanám, hogy éppen ilyesmire számítottam…

- Hát én sem, már azt se tudom, hova tegyük a nászajándékot… Most hogy az az egy lóca összerogyott, amire ülni lehetett, vagy mi is a neve ennek a… padféleségnek…

- Meg kell hagyni, ezek a mai fiatalok… másképpen fogják fel a dolgokat, mint ahogy annak idején… Mi a korunkhoz képest jóval… hogy is mondjam… konszolidáltabbak voltunk.

- Úgy van, úgy van, Palikám…

- De tudod, hogy mit mondok, Pistám? Én ezt nevezem haladásnak….

- Találó, nagyon találó, habár…

- Tiszteletem az uraknak, még egy kicsit az ányizsból vagy az egrezsből?

- Talán inkább mégis az ánizsból… Mit gondol, egyáltalán nem lesznek levesek?

- Hát én azt nem tudom, pedig valaki már igazán megmondhatta volna… Maguk ugye a vőlegény rokonai?

- Ellenkezőleg, épp hogy a menyasszonyé…

- Nahát, milyen szerencse, hogy is nem ismerjük egymást akkor, hadd mutassam be magam, Kövess vagyok, de nem a hajdúlacházi, hanem a simontornyai Kövess Palinak a vejének az apósának az unokaöccse.

- Micsoda véletlen! Nem is tudtam, hogy az öreg Kövess most meg Simontornyán él. Nagy lókötő az öreg, hehe… Engedd meg, öcsém, hogy tegeződjünk… én meg rétlápi Kövess Pali apósának vagyok a veje…

- Nahát! De mit is mondok: szólítsál csak Pali bácsinak…

- Örülök, Pali bátyám, és az öreg hogy érzi magát? Kigyógyult a reumából?

- Dehogy…! Az öreg Kövess?! Meghalt, meghalt az, már mikor meghalt, kint volt kaszálni a csalitosban, ott szélrűl, mert volt ott egy kis présháza neki, már szinte odajárt lakni, ugye, mert az asszonynak a szagát se nagyon bírta odahaza, hehe!, szóval, hogy is mondjam… passzéban voltak egymással… hetvennyolc éves volt! hetvennyolc, istenem, de úgy tartotta magát, mint te vagy én, komolyan mondom, azt tíz évben egyszer nem látta a körzeti orvos….

- Most mondd meg, nem lehet eléggé vigyázni, az is baj, ha az ember túl sokat mozog, az is, ha egyáltalán nem mozog… Igaz lenne, hogy egy fránya meteor csapta agyon?

- Szervusz! Szervusz Lacikám, hát hazajöttél? Hogyan? Feri? Hát nem a szekszárdi Kövess Gyurkának az unokája vagy, amelyik kint él Svejcban? Nahát, micsoda hasonlóság, ámbár gondoltam is, hogy mennyire kigömbölyödtél, már megbocsátol… Egészében nem is hasonlítasz a Kövess Lacira…

- Milyen levesek lesznek? Húslevesek?

- Azt mondták, paprikás lesz, de nagyon csodálom, hogy sültekről nem esett szó…

- Spórolni kell, hehe, azért is hoztak ki minket ide a mezőre, itt nincsen terembérlet, hehe, csak azt tudnám, hol van már a menyasszony, vagy az örömapa, valaki, aki meg tudná mondani, hogy most mire várunk….

- Én vagyok az örömapa….

- Elnézést, nem tudtam…

- Semmi probléma, én már hozzá vagyok szokva, hogy semmiről sem beszél velem a lányom…

- Hát igen, nagyon el van már mélyülve a generációs a szakadék, ha én annak idején ilyen hangnemben beszéltem volna apámmal, akkora pofon kaptam volna, hogy a taknyom elöntötte volna a nappalit…

- Nagyon igaz, de én már csak azt mondom, hogy még egy kis ányizst igyunk, ha már itt maradt ez a ballon, egészségedre, Pali bátyám…

- Egészségünkre…

- Huhh, egy kicsit karcos, de jó utóíze van neki, szinte leperzseli a nyelvet… Hol is tartottunk?

- A leveseknél…

- Nem, már a sülteknél…

- Igen, a sülteknél… Úgy hallottam, tészta egyáltalán nem lesz….

- Hogyan? Hogyhogy nem lesz tészta? Mondja, maga mit tud erről?

- Nem tudom, nem értesültem, igazság szerint az imént érkeztünk, és a tulokkal voltam elfoglalva… Kövess Gyula vagyok…

- Hogyan? Még egy Kövess? Maga is a menyasszony rokona?

- Nem tudok róla, én az unokaöcsém nagybátyja vagyok… Arnold Sobriewicz, az inkakutató…

- Hogyne, hogyne… Ez nem valami lengyel név? Hogy került a családba egy Sobriewicz? Na mindegy, ha már így alakult, akkor egy pohárkával a lengyel-magyar testvériségre….

- Huhh, már káprázik a szemem, vagy rosszul látok…

- Bizony, nem mindennapi egy ilyen jelenés… Tartok tőle, hogy ez már az ányis utóhatása…

- Ellenkezőleg, ez tényleg szamárkordé, hehe… Mert különben csak én látnám, vagy csak te látnád, már megbocsátol, hirtelen nem is tudom, hogy tegeződünk-e… de ezt most mind a ketten látjuk, ha jól értettem….

- Lehet, hogy valami vándorcirkusz, hehe… Ez is a műsor része… Mondjuk, éppen belefér… Milyen dinamikusan haladnak… Egyáltalán nem törődnek a csalánbokorral…

- De miért mennek el? Miért mennek el, ha már egyszer ideértek? Pedig szorongtak vagy tízen azon a kordén…

- Nem tudta megállítani az a nyurga, terepszínű gyerek….a szamarat…  Lefogadom, az volt a baj, hogy megmakacsolta magát a szamár a száguldásban, aztán ő meg nem tudta megfékezni… Én értek hozzá, egy időben az ügetőre is kijártam…

- Ez azért nem éppen az ügető…

- Igyunk akkor egyet a Szemere szomorú szamara számára, hehe! Majd visszajönnek, ha fontos nekik, hogy kivegyék a magukét a jóból.”

 

Leletszenzáció! Kézirajz! Hibátlan eredetiség!

Fantasztikus leletszenzáció! Nem találok szavakat, szuszogok, ki vagyok fulladva, nahát. Hogy még ilyen. Nekem, aki minden sorát ismerem. És mégis. Az inkaújlaki tábor hiteles, saját kezű rajza került elő Arnold Sobriewicz hagyatékából.

A rajzot első ízben, az eredetivel megegyező méretben közöljük:

Az inkaújlaki tábor eredeti rajza Arnold Sobriewicz hagyatékából

Kutatástörténet

A Sobriewicz Alapítvány nagylelkű támogatása – melyet ez úton is köszönök – lehetővé tette, hogy a korábban ezen a weboldalon közölt Az inkaújlaki tábor (a továbbiakban: v1) jelzetű rajzot tüzetesebb vizsgálatnak vessem alá. Az elemzésből kiderült, hogy az adatközlő vallomása (Kövess Gyula visszaemlékezései) és a rajz nem koherens, a textuális és vizuális adat között számos marginális, valamint néhány originális eltérés található, úgy mint: 1. a rajzon a tűzszekrény nem a tábor centrális helyén található 2. a tűzszekrény déli irányból való elhatárolására nem történik grafikus utalás 3. a hálóhely a cserény központi részét foglalja el 4. a rajzon nem jelenik meg a munkahely – hálóhely (gunyhó) és a fűrdő szekció hármas, a szövegben világosan jelzett tagolása 5. a rajzon a gumikád a cserény nyugati oldalára került 6. a lámák számára készített “cserény” a tábor kerített sánc-szerkezetén kívül kapott helyet!

Ilyen mértékű eltérést az adatközlő gyenge emlékezete, színes fantáziája vagy az időbeli távolság (felejtés) nem indokol.

Meg kellett vizsgálnom a v1 jelzésű grafikai vázlat eredetiségét. A papír jó minőségű mérnöki rajzlap, alma vízjellel. Alma vízjelet használt Herman és tsa. (1879-1904, Hajmáskér), Fuchs (1927-29, Stuttgart), valamint a Beatles (1963-1970, Liverpool), valamint a Macintosh (1984- , ). Utóbbi kettő, valamint itt nem közölhető okból Fuchs teljes egészében kizárható. A v1 jelű rajz hordozó anyaga tehát minden bizonnyal a Hermann által gyártott papír. Ezzel a papírral v2 hordozólapja megegyezik, ez feltételezi v1 tudatos hamisításának lehetőségét, v2 ismeretében.

A v2 feltalálása

A v2 jelű rajz egy tortarecepteket tartalmazó dossziéból került elő, Arnold Sobriewicz nagymamájának lakásán. (A szövegben “Nagyi” néven). Az adatközlő a dokumentumot “kell magának ez az izé?” kérdés kíséretében adta át.

Szöveges magyarázatok

A színes ábrát Arnold Sobriewicz számozással látta el, ám a számozás feloldásának (jelképmagyarázat) nyoma nincs. Mégis, a feloldás a szöveg alapján jó valószínűséggel elvégezhető. A feloldás megfejtését az alábbiakban közlöm:

1. bejárat léckapuval (nyugati irány)

2. tűzszekrény, délről jól kivehető (tégla?) lezárással

3. raktár, munkaasztalok

4. hálóhely (“gunyhó”)

5. fürdősátor gumikáddal

6. a lámák számára kialakított cserény

A számozásra használt fekete tinta megegyezik a Sirály töltőtollpatronban használatossal, melyet Sobriewicz több gyűjtőútján (így 1991, 1991-92 és 1994 is) használt. “A Sirály tinta monszunban sem maszatolódik” – jelezte adatközlőm (Kövess Gyula).  A képmező jobb oldalán, valamint a tizedik óránál bodzalétől származó maszatfolt található. A képmező bal alsó sarkában7 óránál elmázolódott és megalvadt vércsepp, a korábbi hajmintával összevetett DNS vizsgálatok egyértelműsítik Arnold Sobriewicz személyét.

“Én ezt a szent földet nektek adom…”

„Magasba emelkedik a pillanat léggömbje.

Hogy is mondja a költő?

Háttal a szalmakazalnak ott állnak páran… Vagy valami nagyon hasonlót mondott. Már ha jól emlékszem. Már ha a költő mondta egyáltalán. De te ne törődj azzal, hogy a költő mit mond, inkább kapard ki a körmöd alól a koszt, mert így nem lehet élni. Újlakon annyi a költő, mint spenótban a klorofil, ez a nagyon veszélyes, zöld anyag, de lehet, hogy még több is… Tengernyi, fiam, ahogy a költő mondja, tengernyi! Tengernyi gizgaz, hahahaha, az aztán akad Újlakon! Gizgazt találtunk eleget ezen az istenáldotta földön.

Így aztán nem kevés a mi munkánk, de ezt most jelképes értelemben mondom. Tovább a teljes bejegyzéshez »

Aranyékszerek között az ifjú pár

„- Jönnek má’, má’ jönnek!!!

Derékig meztelen kissrác szalad a földúton keresztül meztéláb, ordít, mint akit felhúztak, a nyakán görcsösen rángatódzik a vékonyka gyermeki nyakizom, de hogy kik jönnek? és miért? nincs is idő tépelődni ezen, száguldva kiront a bozótból egy fékezhetetlen Aro kisteherautó, a platóján birkák, emberek és irdatlan üstök szoronganak, Sanyi bácsi az elültöltőből díszlövéseket ad le, a sofőr kissé félreérti, kifarol, sebességet vált és gázt ad, kipörög az első kerék, bográcsok zuhannak elénk és egy foltos kecskegida, ez már az? kérdezi Sanyi bácsi, mi? kérdezem ingerülten, Sanyi bácsi bólint, mindjárt gondoltam, jegyzi meg, most meg már mit csináljunk a kecskével? egyelőre egy nagyobb üstbe rakjuk és lefedjük fátyolszövettel, hogy ne tudjon elillanni, végre elindulunk a vérszerződés színhelye felé. Tovább a teljes bejegyzéshez »

Hol állítjuk fel, kérdezem, akkor?

„- Hol állíthatjuk fel  – kérdezem – akkor a tábort?

- Má’ mingyá’ fel akarja állítani? Miket nem kérdez, éntőlem felállíthatja, de nem itt előttem, hogy majd még keresztülbucskázzak rajta, honnan tudjam én azt, hogy magának mekkora van, menjen csak szemérmesen amoda a dzsindzsa mögé, aztán ott meg már azt csinál nekem, amit akarnak, említette ez a Satya gyerek, hogy különös szokásaik lesznek maguknak, de hogy maga ennyire szókimondó legyen, azt nem véltem volna, elvégre meglett ember, megélemedett ember….

- Szóval ott a dizsindzsa mögött…?

- Hát, éntőlem neki is állhatnak, ha már annyira sürgős, addig én pirítok egy kis telcet, jó lesz az maguknak, ha már meg nem mondják, mi vóna szájízük szerint való, majd leöblögetik egy kis pálinkával, ne azt a rossz kirrawwát igyák, amikor itt a jó, ütős házi pálinka az almárjomban…

- Sövényt kell állítani – mondom – a vadak miatt. Hogy megőrizzük a táborhelyet.

- Serényen, persze – toporog Sanyi bácsi, és nekilát, hogy a teniszütőket kicsomagolja. Tovább a teljes bejegyzéshez »

Powered by WordPress | Theme: Motion by 85ideas.