Mielőtt a terveim szerint nagyon praktikus észrevételeimet megtenném, hadd említsek két szempontot, mintegy alapozás gyanánt, nem is szempontot: fogalmat; ezek: elokvencia és nobilitás.

Mindkettő latin, előbbit leggyakrabban „ékesszólásként”, „választékosságként” említik lexikonaink, utóbbi „nemesség, nemeslelkűség” magyarázattal szerepel. Félálomban, valamelyik reggel, felmerült bennem, hogy irodalmi erőlködéseink mozgatórugói talán nem is olyan bonyolult, sőt, nagyon is egyszerű szerkezetek; az irodalmat létrehozó okok közt talán a legegyszerűbb emberi igényeket kell keresnünk. (A Maslow-piramison azért ezek sem a „primer direve-ok” közt lelhetők fel, hanem a leghátulra vetett „önmegvalósítási szükségletek” közt…) Két alapvető igény, amit az irodalmi „drive”-ok, szebben mondva, „ösztönzők” közt látok: a választékosság és nemesség, illetve másként mondva, a kitűnőség igénye.

Kezdhetném a trubadúrokkal, nem is lenne rossz példa. A költő, a köznép nyelvétől eltérő nyelven, választékos formában, az udvar színe előtt udvarol „titokzatos” hölgyének. A választékosság igénye mindvégig kíséri az irodalmat, nem véletlen, hogy nem egy irodalomtudós a köznyelvtől való eltérésben látja az „irodalmiságot”.

Az elbeszélés mögött pedig, ne nézzünk félre, az elbeszélés vágya áll. Bahtyin szépen csoportosítja a korai (antik, középkori) próza típusait a „fordulatosság” szempontjából; változik-e a hős jelleme a kalandok során vagy sem, felcserélhető-e a kalandok sora vagy sem stb. A kaland és nemesség fogalmát egy harmadik kapcsolja egybe: a különlegességé; és az absztrakciók szintjén itt már a próza-forma imént említett alapmotívumai az elokvenciához is kapcsolódnak. Különleges kalandok különleges nyelven – talán túlságosan sommás zárlat, de egyelőre tartsuk szem előtt:-)

Az a gyanúm, hogy a kérdés maga a romantikus művészeteszmény középiskolai irodalomórákon való alapos kilúgozásának következménye.

A romantika összetett művészetfelfogásából általában egyetlen központi gondolat, a “zseni” fogalma forog közszájon, egyszerű értelmezésben: zseni az, aki alkot, és akit (művészetével együtt) nem lehet megérteni.

Visszatérve az eredeti kérdésre: nehéz jól felelni. Az ihletről beszélni egyrészt lehetetlen, másrészt felesleges (Weöres megpróbál valamit vázlatolni doktori értekezésében, de valójában a versritmusról beszél: arról, hogy a versritmus – nála - megelőzi a nyelvi tartalmat.) De ha nem adunk kielégítő választ, vagy az írói munka technikáiról kezdünk beszélni, mindenképp kudarcot vallunk a romantikus, középiskolai irodalomeszmény előtt – és így megbukunk mint író.

Mikor libben tehát agyvelőnkre az ihlet pillangója? Mivel gyakran vonaton dolgozom (sokat utazom vonaton), hozzám a vonatkerekek zakatolása csalja:-) Olyan ez, mint a pavlovi reflex: először társul az íráshoz a vonatzaj, majd kisvártatva kiváltja. Én már szinte beteg vagyok, ha vonatút közben nem írhatok egy vagy két szonettet:-)

Viccen kívül: sokféle módon meg lehet közelíteni magát az alkotást (nekem például kedves Füst Milán terminológiája, a látomás és indulat párosa is), de ha magáról az alkotásról beszélek, szeretek minél egyszerűbb, technikai módon közelíteni a témához. Ez volt a Kivezetés a költészetből alapeszménye is (lásd a könyveim közt.)  És ezt a szempontot fogom szem előtt tartani az Íróiskola bejegyzéseiben is, amelyek reményeim szerint ez után következnek.

Program:

Augusztus 16., szombat, 9.00
    Író, nyelv, világ – a szöveg kreatív formálása

15.00   
    Rész és egész – összefüggések a szövegben

Augusztus 17., vasárnap, 9.00
    Felütések és zárlatok

A szemináriumon prózai és verses szövegekkel foglalkozunk. A foglalkozások célja a tudatos fejlődés! Minden szeminárium kb. három órás, a rövid előadást a résztvevők szövegeinek adott szempontok szerint való elemzése követi. A jelentkezőket kérem, hogy szövegeiket lehetőleg a tábor kezdete előtt tíz napppal küldjék el mailben, hogy minél hatékonyabbak legyünk!

A szemináriumot azoknak ajánlom, akik foglalkoznak írással, esetleg jelentek is már meg publikációik irodalmi, egyetemi, középiskolai vagy egyéb lapokban, de szeretnének továbblépni és érdemben konzultálni munkáikról. Tapasztalat, hogy a közös munka rendkívül hatékony, egy-egy szeminárium alatt is nagyot léphetünk előre.

A tábor helyszíne:  Pázmándon, alapvetően nálam (felújított parasztház, festői környezet stb.) Pázmánd a Velencei-tó mellett található, 42 km Pesttől, az M7-es vagy 70-es úton.

Szállás: a kertben sátorban, vagy nagyon korlátozott számban a házban. Fürdőszoba a házban!

A tábor költsége: 11900 Ft. Ez tartalmazza a szemináriumok díját, a szállásköltséget, illetve három étkezés költségét (szombaton ebéd + vacsora, vasárnap reggeli – azt hiszem, ez a legcélszerűbb, így teljesen az alkotásra lehet koncentrálni.) Szombat este borozunk + sütögetünk a kertben, éjjel fürdés a tóban stb. Vasárnap dél körül végzünk, délután fakultatív programok a tónál.

Tizenkét fő jelentkezését tudom elfogadni, beérkezési sorrendben. Ha jelentkezni szeretnél, küldj egy mailt (pragaitamas@gmail.com). A tábor díját előzetesen kell majd rendezni, augusztus 10-ig, számlát a tábor helyszínén vagy ha sürgős, postán tudok küldeni. Bármilyen kérdésed van a táborral kapcsolatban, keress bátran!