Lépjünk csak egyet hátra, és összegezzük az eddigieket. A költészet nyilván valamiféle jelrendszer; de ez a jelrendszer másként működik, mint az, amit a hétköznapi kommunikáció esetében „nyelvnek” tekintünk. Sőt, úgy tűnik, hogy kortárs költők nem is ritkán az örvény mélyére pillantanak: oda, ahol a jelölő viszony éppen csak kialakul, jelölő és jelentés viszonya még képlékeny, éppen csak szilárdulóban: nekünk kell megtalálnunk a jel „értelmét”. Ezt, a szemantikát megelőző képlékeny állapotot nevezzük el proto- (előttes) szamantikának.

A protoszemantika: a jelölő folyamat szemantikája.

A vers jelrendszere nem konvencionális jelrendszer – persze a köznyelv sem konvencionális teljes mértékben, hiszen minden egyedi szóhasználat végső soron: nyelvjáték; a vers jelrendszerének viszont lényegi vonása az, hogy nem konvencionális! Milyen jelölő-rendszernek tekinthetjük például Tandori Dezső alábbi két versét?

A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz

Hc3

„…egy fehér lovacska feje tűnik fel az istálló ablakában—” – írja Török Gábor tömören (A pecsétek feltörése praktikus elemzéseit ma is forgathatjuk, még ha ideológiai hátterükkel szembehelyezkedünk is). A jelrendszer, amely Tandori versében megmutatkozik, nyilvánvalóan nyelv, mégpedig sakknyelv. A szerző a nyelvi kereteket csak a címben őrzi meg, és tegyük hozzá, épp elég információt szolgáltat ahhoz, hogy ne torpanjunk meg az értelmezésben. Minimális sakktudás szükséges, és összeáll fejünkben egy – igaz, egyelőre bizonytalan jelentésmező. A „betlehemi istálló” szókapcsolat egyértelműen Jézus születését idézi. A „huszár c3” lépés világos tipikus nyitó lépései közt szerepel a sakk-palettán. De hogyan kapcsolódik ez a betlehemi istállóhoz? A bibliai szövegben ló sehol sem szerepel; huszár pedig végképp nem. Miért ezt a motívumot emeli ki a szerző? Milyen jelentést nyer a huszár motívuma ebben a keretben? Ló tehát nem, „napkeleti bölcsek” viszont szerepet játszanak ebben a történetben, ahogy Heródes is. A sakk pedig „napkeleti” találmány a közvélekedés szerint, bár eredete bizonytalan (Indiát is emlegetik), a perzsa vagy káldeus sakk-hagyományok arab közvetítéssel jutottak Európába; a Biblia által említett „napkeleti bölcsek” pedig vélhetően pártus bölcsek vagy csillagászok lehettek. A sakk-játék „nyelve” tehát indokolt.

De még valamit említsünk meg: a huszár és a napkeleti bölcsek (ez esetben három királyok néven) egyaránt szerepet kap a Betlehemes játékban! A huszár – gyakran mint Heródes – a játék általános szereplője; és így a címben említett „kis jószág” már nem is tűnik annyira ártatlannak, ha a betlehemi gyerekgyilkosságra gondolunk! Láthatjuk, hogy bonyolult jelentésmező rajzolódik ki az egyértelműnek látszó cím és három jelből álló szövegünk nyomán, sőt, akár műnemi átcsapás történt, a versszöveg dramatikus játékra való utalása, dramatikus vonatkozása is lelepleződhet. Amit kiemelnék, az a jelentésmező szórtsága – különböző jelrendszerek (nyelv és sakknyelv) egymásra vonatkoztatása során telített jelentésmező képződött.