Első tétel: “A vádirat szerint a Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes által létrehozott és vezetett bűnszervezet 2007 januártól 2008 augusztusig 1,49 milliárd forintot meghaladó vagyoni kárt okozott a BKV-nak.”

Ez bizony nem szép. Nem kis summákkal dobálódzunk, ha a csalás bebizonyosodik, akkor aztán tényleg jogos az irgum-burgum.

Második tétel: “Csak elment 90 milliárd minisztériumi bevásárlásra.”

A cikk szép kis grafikonon mutatja, hogy a KIM több, mint 5 milliárd (!), az NFM több, mint 10 milliárd (!), az Emmi több , mint 20 milliárd (!) forintot költött informatikai beruházásokra.

Ez aztán nem kis pénz. Jó lenne tudni, hogy milyen tételekre, milyen felosztásban költötte el ezt a csillagászati összeget államapparátusunk. Teljesen más szinten igazolható ugyanis egy informatikai beszerzés eszköz- vagy munkaköltsége. Közismert, hogy szerte a világon az informatikai fejlesztések költségvetése a legképlékenyebb. Ha veszek egy autót, egy mobiltelefont vagy egy laptopot, akkor a piaci ár sokszorosát elég nehéz indokolni (lásd kakaóbiztos billentyűzet). De mennyibe kerül egy állami ügyfélkapu projekt, egy mobil eszközökről elérhető adatbázis vagy egy szakmai célú tudástár fejlesztése? Engem, ha nagykutya lennék, és vaj lehetne a fülem mögött, nem is érdekelne más, csak az informatika.

Egy kép mára: Sevillai Szent Izidor, akit II. János Pál az internet védőszentjének nyilvánított 1999-ben. (Utalás: Kamarás István könyvében találtam ezt a csemegét). Hajlamos volnék biccenteni és átadni magam a „hideg nevetésnek”, – ha nem látnám, hogy új hatalom van születőben Szent Izidor védelme alatt. „Izidor olyan korban élt, amikor a világ újrarendeződött” – írja a Szentek Élete, és azt kell gondolnom, jó az analógia. (Mellesleg bibliofil volt, mint Lao Ce vagy Hunyadi Mátyás.) És még egy pikantéria: Izidor, az új világrend őre április negyedikén született.

Új világrend? Öcsém, aki informatikus, hallatlanul bízik az ötletben, és abban, hogy az ötlet révén sikert lehet elérni: vagyis a világrend átrendezhető. Én pedig hallatlanul becsülöm benne ezt az optimizmust. Remélem, ez az „új” közelebb lesz ahhoz, amit emberinek gondolok. De az is biztos, hogy az új csak régi veszteségeink előnyre váltásával érhető el. Ebből mi következik? Komolyan és átgondoltan kell olvasni Nietzschét.

Tehát egy aktuális idézet a hátrahagyott töredékekből: „Értékek átértékelése csak úgy válhat valóra, ha már léteznek az új szükségletek, az újra vágyás teremtette feszültség, a régi értékek hívei szenvednek, anélkül, hogy tudatára ébrednének ennek…”

Érzitek ezt a feszültséget?