Kemény megfogalmazások, bizakodó szemlélet – tán csodáljuk is, ámde szeretjük (az ilyet). "Ez a gazdasági válság fel fogja forgatni az elmúlt harminc évben szinte változatlan magyar politikai elitet. Korábbi stabilitásuk fő pillérei, hazánk Nyugathoz való felzárkózásának széles körben osztott hiedelme és a politikai elit büntetőjogi érinthetetlenségének tabuja megrendülnek, és ezzel valódi esély nyílik a fordulatra." Biztosak vagyok benne, hogy a szerző nagy élettapasztalattal rendelkezik és meggyőződéssel szól; de a magunk részéről nem vagyunk ennyire bizakodók…. Nietzsche szerint aki túl mélyre néz az örvénybe, az elmerül. Néztünk, merülünk, bele.

Elitváltás? Chesterton legkomolyabb érve a szocializmussal szemben, hogy nem számol a személyes érdekekkel. Mivel józan ésszel nem számítok arra, hogy az elit (önként és dalolva) lemondjon pozícióiról, belátva cselekvésképtelenségét, vagyis meghaladja önmagát (ahogy egy másik, lényegesen jobb minőségű elit 1848-ban egyébként megtette, lásd áprilisi törvények), nem remélek fordulatot.

Marad tehát az örvény, a káosz, széthullás. Hogy érvényesül ebben a közegben az alkotó életforma? Nagy talány, dolgozzunk rajta. (Ennek még látom értelmét).

Publius Hungaricus a szerző (álneve), aki fel tudja fedni kilétét, kérem, tegye!