Olvasom az origón, látom az indexen, elkezdőtt a Nemzeti Vágta fedőnevű "országimázs fesztivál", melynek célja a huszárhagyományok ápolása stb. Alapvetően nem nagyon izgatnak Geszti Péter gigantomán ötletei, de azt hiszem, ismét olyan produkció született, melyet éppen az esztétikum jegyében is (hiszen szorosan értett véleményünk szerint az esztétikum az élet lényegével, értelmével és mibenlétével szoros párhuzamban tárgyalandó) illik megjegyzésekkel ellátni akkor, ha az ember szabad szellemnek (lásd Nietzsche) véli / vélné magát e sárgolyón.

Csaknem száz település képviselteti magát, a nevezési díj kétmillió forint.

Ez nem semmi. Banktámogató ide vagy oda (minden tiszteletem a józan mecénásoké, tényleg!), ez akkor azért nem kisstílű vállalkozás. De vajon mi a célja, lényege, íze? Mi volna az a bizonyos "imázs", melyet ideillő, magyaros kifejezés híján a hősők terén építgetnek településeink? (Sajnos a települések listáját nem találom a neten, a "vállalkozó celebek" névsorát annál inkább…:-( Egy közleményből megtudom viszont, hogy a reneszánsz év jegyében fogant, Mátyás király korát is idéző, hagyományos huszáröltözékek (?????) hátán a nevező települések címere díszlik…. bruhahaha, jujujuj….!

Legyinthetnénk, miért pont itt kell leragadni. Emlegethetnénk: a magyar huszár harcmodor (vagy tágabban: a magyar könnyűlovasság harci technikája) minimum a honfoglalás korától az amerikai polgárháború időszakáig, tehát (retusálás nélkül) bő ezer éven keresztül a hadviselés (egyik) meghatározó módja Európában és a "nagy vízen túl". De nem emlegetjük ezt most, hiszen pacifisták vagyunk magunk is, akárcsak a nagyhatalmak (amikor a hatalomgyakorlás e lózungja célravezetőbb). A téma mélyére tekintve, egyetlen egy szempont van, ami most megint sérül, és ez bizony bánt: ez a huszárság szerveződésének önkéntessége.

Mert ezt most ez a nagyon szervezett, nagyon felülről jövő kezdeményezés úgy vágja ketté, mint a jó huszár az ellen koponyáját. Holott köztudott, hogy a huszárság nagy mítosza, magára találása 1848 környékén keresendő, és összefügg a régi nemesi nemzetet modern, szabad nemzetté transzformáló áprilisi törvényekkel. Nem lehet elégszer leírni, hogy az 1848-as szabadságharcban a magyar nemzet nem csupán a monarchiától való szabadságát, hanem feudális eredetű törvényeinek levetését is ünnepli – jogot és függetlenséget. A korábban kötelező, az egyes járásokra, településekre szám szerint kirótt újoncozási kötelezettség 1848-ban átváltozik önkéntes újoncállítássá. Ez Kossuth Lajos híres, megverselt-megénekelt "verbunkja" – e zászló alá önkéntesek és nem regruták álltak. Tegyük hozzá: ezen önkéntesség, történelemtisztelet és szabad elhatározás alapján állnak ma az ország minden részén a hagyományőrző huszárcsapatok, egyletek is.

Geszti akciója tehát: felülről szervezett alulróljövőség. Minek? Ez most imázs? Találjunk ki jobbat annál, ami van, ami a létező? Itt érhető tetten az esztétikum titkos működése, mely – ezt még nem írtam le így – olyan, mint a mélyben áramló víz. Előbb-utóbb úgyis megleli a medrét, és nem forgatja tovább a műmeder mellé épült dekor-vízkereket.