A Székelyföld júliusi száma első oldalon hozza Gáll Attila versét.

MESSZE A GYEREK S AZ ASSZONY IS VELE

a konyha gázrózsával ámít,

felteszem, ma ihatok bármit,

ha messze a gyerek s az asszony is vele.

végtelen matatás, eleje s vége sincs a napnak,

tegnap óa hallom, ahogy laknak

alattam, s kisuhan a lelkem, csak egy percre,

csak egy ártalmatlan szóra,

végképp nem tudom, harcra, porozóra

indul,

vagy egyszerűen itt hagy, magamnak, egy percre.

laknak alattam, feljönnének szerre,

de…

A "de" után a "szomszéd", a "pofázó" idegen közeg nyelvi-verbális megidézése következik – de milyen előzmények után? Újabban mániám, hogy versben, prózában is a felütéseket nézem. Ha felütés megfog, követem az írás problémaszerkezetét: mi és hogyan valósul meg a beígért nyelvi univerzumban a felütés bemutatkozása után. Gáll első sora találó, szép antiromantikus sor. A romantika ugyanis a köznyelvben ma leginkább nem irodalomtörténeti-szellemi korszakot jelöl, hanem negédes, hamis érzelmet és pátoszt, puhatáblás-erotikus szerelmesregényt és pirospozsgás naplementét. Ám "a konyha gázrózsával ámít" felütés eredményesen játszik ezen beidegződés ellen, a rózsacsokor hangulatát és illatát is ellensúlyozza a gázszag, amely a távhőközlés és energiafelhasználás hatvanas-hetvenes években elterjedt eszközekén kart-karba ölt a lakótelepfejlesztési koncepciók lakhatalan blokkházaival. Erre a felütésre váratlan szó csattan: az "ihatok". A protoszemantikára érzékeny elemző műszere e ponton izzani kezd. Az ihatok ugyanis – a fent idézett sor után – erős hívószót konnotál. Az "illatok" mint hiány, ki nem mondott, de logikailag hiányzó jel helyett az ivás ezen, feltételes alakja áll itt. A vers protoszemantikai mezejében szociálisan-referenciálisan mély jeladás tűnik fel. Nem jelentés, hanem jeladás; hiszen a nem-jelölő mező felől érkezik. A blokkház, az ivás, és a természet illatának hiánya (illata ugyanis, figyeljük meg, a természetes dolgoknak van): számomra ennek mély lokális vonatkozásrendszere van. Nem csak azért, mert az ember, ha átjön a Királyhágón, iszik egy deci pálinkát; nem csak a világhírű román lakótelepek és a székely falvak tökéletes kontrasztja miatt – ezek logikai érvek, és ezért nem elégséges érvek – hiszen a protoszemantikai mező nyitott a tudattalan tartományok felé.

A verset már csak megerősítésképpen olvasom tovább. Gerincében a "harcra, porozóra /indul", és az erre felelő "percre" (a harcra magas hangrendű párja a "porozóra" kemény p-betűjével), illetve a "szerre" kétértelműsége (nem vagyok drogélvező, de a szó köz-pesti jelentése előbb jut eszembe, mint régi használata). A vers második, befejező szakasza széttartó. Széttatását nem hiánynak érzem, semmi sem kelt vágyat bennem zárt, feszes forma, harmonikus koncepció iránt. Lehet, hogy el sem olvasom. A széttartás bennem folytatódik, ez is a megtalált felütés hatása.

hát, mit mondjak, erről lemaradtam. Erről az évfordulóról.

Nem baj, jött közben annyi minden, magánélet, munkák, mm.

Az ilyen, szerintem tartalmatlan, magánéleti bejegyzések most ismét véget érnek. Jó lenne, hogy ha valaki, aki követe ilyen erőlködéseimet, összegyűjtené a listáját a kreatív írásra vonatkozó bejegyzéseimnek: hogy ne nekem kéne mind összegyűjtenem:-)

(De tényleg: nagyon értékelném ezt a hasznos munkát.)

Az őszi szemeszter munkacíme "következmények" lesz. Összekapcsolom benne mindazt, amit korábban a aproblémaszerkezetről és a felütésről (nyitómondatról) írtam. Mi következik tehát aból, ha József Attila huzatról ír a versben?

Szeri9ntem hasznos és praktikus logikailag végiggondolni ilyes éberséggel néhány mű szerkezetét.

Hát ez lesz, én is várom.