Tegnapi írásomban kicsit zolles kommentárjára is reagáltam (lásd A siker titka c. bejegyzésnél), hangsúlyozván, hogy alapvetően nem magánéletben, hanem alkotásban gondolkodom…. Lehet, hogy erőltetett különválasztás? Minden írónak fontosak számára a megjelenések, a kritikák, méltatások stb. Tolsztoj leírja: szerette, ha a nevét hangosan kimondják.

Persze nem minden megszólítás tetszik – mivel az író, ha introvertált is, roppant hiú:

"A mozaikosság, a széttartás kétségtelenül megnehezíti az olvasást, ami természetesen nem baj, nagyobb gond viszont, hogy a szerző mintha nem minden esetben talált volna rá a megfelelő formára és nyelvi kifejezőeszközre" – írja Darvasi Ferenc Pesti Kornélomról – köszönet zollesnak, imhol a link, mely a teljes cikkhez vezet:

www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=520&Itemid=9

Az alapos, Kosztolányi-párhuzamokat elemző írás utolsó bekezdése arról árulkodik, hogy a szerző számára könyvem fehér folt. Hiszen éppen "a megfelelő forma" és "a nyelvi kifejezőeszköz" az alaprétege annak az írásmódnak, melyben Pestim mesterkedett – a mozaikosság és széttartás ezen írásmód következménye.

Aki nem a formai és nyelvi tudatosság "módszerével" olvassa Pestit, az a tükör hátoldalában keresi a saját arcát.