Capek egyik novellájában (A voticei Berkovec-nemzetség pusztulása = az Európa zsebkönyvek sorozatban jelent meg, az ellopott gyilkosság című gyűjteményben) egy történész szenvedélyesen kutat egy tizenötödik századi gyilkosságsorozat ügyében, és mivel nem lel megoldást, a kutatásba Dr. Mejzlík felügyelőt is bevonja.

Az ügy elsőre kibogozhatatlannak tűnik.

"Talán csak véletlen" – jegyzi meg dr. Mejzlík.

Erre a levéltáros-történész kikel magából. "Uram, mi történészek nem ismerünk el semmiféle véletlent! Hova jutnánk, ha koncedálnunk kellene, hogy valalmi véletlenül történt? Itt valami okozati összefüggésnek kell lennie!"

Pedig éppen ez a probléma. A tények nem egymásból következnek – hanem vannak, éppen ez Nietzsche egész koncepciójának magja (kicsit filozofikusabban fogalmazva: a világ nem logikus, de nincs ellentmondásban sem a logikával; egészen egyszerűen nem jellemzi a logika). Végelláthatatlan okfejtések sorozata következik ebből az egyetlen szemléleti fordulatból. Dr Mejzík, persze, megoldja a problémát, és ezzel lándzsát tör az összefüggések mellett. És ha nem tette volna meg?

Valljuk be, akkor is az összefüggések iránti vágy hálójában vergődnénk.