***

„A poéta megvakarta az orrát és szólt:

‘Mily kicsiny a kis egér, de czigány torkába ha nem fér,

jobbra, de balra forog, sír szeme, könnye csorog.’

- Ejnye kend szemtelen tolvaj! kiáltá rá a nagy úr, hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből, a ki hasonlót írt a tordai szakadékba szorult kéményseprőről.

- Pardon gratia, szólt a poéta megzavarhatatlan képpel; ez poética licentia: a poétáknak szabad egymástól lopni, s ez a figura neveztetik plagiumnak.” (Egy magyar nábob)

***

„Adjátok egy nőnek Platot és Aristotelest és égesse meg a szakács a rántást, veszni kell a bölcsészetnek. A konyhai gondok hatalmasabbak minden theoriánál.” (Kárpáthy Zoltán)

***

„Csak annyit tudok, hogy sohasem olvastam jellemzőbb, élethűbb, tanulságosabb regényeket, mint Széchenyi politikai iratai, és soha meggyőzőbb, áthatóbb politikai műveket, mint Eötvös regényei. A kettő csak együtt valami; kivált nálunk magyaroknál, hol az egyik élete a másikét szüli.” (Kárpáthy Zoltán)