"Tévedésnek hármas útja, / Útam itt ez volna hát, / Melyen éltem sugarát / Fölkeresnem Ilma mondta, / A közép a biztos út, / Oh, de mellyik nem közép itt? / Mellyik az, mely célra jut? / Itt egymásba összefutnak, / Egy csekély ponton nyugosznak, / S mennyi ország, mennyi tenger / Nyúlik végeik között! / Vagy tán vége sincs az útnak,/ Végtelenbe téved el, / S rajt’ az élet úgy vesz el, / Mint mi képet jégre írnak? / Im, de itt hármas útvég, / Mint varázstükör áll előttem; / A kívánság, a reménység, / Int, von, ösztönöz belépnem. (Fellép a hármas útra) Hah! mely tekintet! Egy raj a világ."

Egy raj? Nem rossz. Karácsony tájékán Dionüszosz követe, földim, Nyék szülötte, Vörösmarty foglalkoztatott, ült rám, s most: egyszerre egy találó felütés.

Hol a közép? A Progresszív Intézet készített egy (viszonylag) reprezentatív felmérést ,jó hazánk politikai térképét megrajzolandó. Többen reagáltak rá, a tanulmány letölthető az Indexről is: index.hu/politika/belfold/konz090108/ Érdemes lesz még foglalkozni vele. Sok tanulság közül a főcím: Etatista és konzervatív (mármint a magy. társ.)

Az értékklaszterek szerinti elosztás alapján (mi más érintene minket mélyebben, Nietzsche olvasóit, mint az érték!) honunk fiainak/leányainak 88%-a (i) inkább a gazdasági (!) bal oldalon helyzekedik el, a liberális – konzervatív értékkategóriák közül pedig 68 % (!) választja az utóbbit….

A tanulmány nagy erénye, hogy világos fogalomrendszert használ, és akár abban is segíthet, hogy a fejekben (és kiváltképp politikus-fejekben) terjengő érdekpolitikai káoszban esélyt adjon az értékek alapján való politizálásra (pl. az MSZP mint baloldali, a Fidesz mint jobboldali párt? rémálom.) Másik erénye, hogy megnyugtatott. Én, mint társadalmi kérdésekben baloldali – akiben a közös társadalmi felelősség elve munkál -, viszont sok szempontból konzervatív (mondjuk: toleráns konzervatív) akár meg is nyugodhatnék: a többséghez tartozom!

De akkor miért lógok ki mindenhonnan? (És innen: ld. Vörösmartyt…)