A víz alatti város » általános

Ember és alternatíva (Alternatív ökonómia V.)

padre — Tue, 13 Oct 2009 22:26:00 +0000

Témánkba vágó szakirodalom: Könczei György – Zsolnai László: „…az embert magát tekinti a gazdálkodás céljának…” – A fogyatékosság jelensége a közgazdaságtanban

text.disabilityknowledge.org/Konczei-Zsolnai.htm

Két állítást kiemelek: „ az alternatív közgazdaságtan a gazdálkodás teljes rendszerét veszi tekintetbe” – ezzel teljesen egyetértünk, a fiktív pénzmozgáson alapuló gazdálkodással szemben ez a fő érvünk. A másik: a konstruktív metodológia programja. Ez a veszélyesebb vonal, épp hajszálnyi vékonynak tűnik, nehogy billegjünk „konstruktív” és „utópisztikus” közt. Ez viszont a metodológia hogyanjaira vet fényt. Az általános ökonómia nem mozdulhat el az utópia felé, ám a jelenlegi gazdasági gyakorlat helyett a lehetőségek gyakorlataira alapoz.

Részletek:

2.3. Az alternatív közgazdaságtan

Az alternatív ökonómia feladatának tekinti, hogy az imént bemutatott szűk látókörű, egydimenziós megközelítéstől képes legyen eljutni egy tágasabb szemléletig, amely elismeri az embert mint önértékű létezőt. Voltaképpen a jelenkori ökológiai és humán világkrízisre adott válaszkísérlet. Azzal foglalkozik, hogy miként írhatók le a gazdaság valóságos problémái és miképp formálható át a mai, alapvetően antiökologikus és gazdálkodás ökologikus és humánus gazdasági gyakorlattá. (Zsolnai 1989).

Az alternatív közgazdaságtan szemben áll a hagyományos közgazdaságtannal, mivel gyökeresen más metaökonómiai alapokra épül. Azaz teljesen másként definiálja az ökonómia tárgyát, értékválasztásait és módszertanát. Tárgya a gazdálkodás teljes rendszere, amelyben a természeti ökoszisztémák, a gazdálkodó szervezetek és az emberek erős kölcsönhatásban állnak egymással. Az ökoszisztémák természeti erőforrásokat biztosítanak a szervezetek és az emberek számára. Az emberek mint személyek vesznek részt a gazdálkodó szervezetek munkájában. Végül a szervezetek koordinálják az emberek viselkedését és befolyásolják az ökoszisztémák működését.

2.3.1. Az alternatív közgazdaságtan értékválasztása

Az alternatív ökonómia alapvető értékválasztása az ökologizáció és a humanizáció kettőse. Az ökologizáció azt jelenti, hogy a gazdálkodó szervezetek beágyazódnak abba a természeti környezetbe, amelyben tevékenykednek és hozzájárulnak az ökoszisztémák megőrzéséhez. A humanizáció értelme pedig az, hogy a szervezetek az embereket szolgálják, azaz segítik testi-lelki és szellemi fejlődésüket.

Az ökologizáció és a humanizáció szorosan összetartozó értékek. Az ökologizáció nem teljesülése veszélyezteti az emberek jól-létét, sőt létét is. A humanizáció fogyatékosságai pedig lehetetlenné teszik az ökoszisztémák megőrzését.

2.3.2. Új metodológia

Az alternatív közgazdaságtan konstruktív metodológiát követ. Egy kutatási programot akkor nevezhetünk konstruktívnak, ha új lehetőségek feltárására vállalkozik. Az új lehetőségek feltárása általában a fennálló praxis kritikájából indul ki. A status quo mindenkori haszonélvezői azonban magától értetődő természetességgel igyekszenek tagadni az új lehetőségeket, mondván: csak azok a dolgok lehetségesek, amelyek léteznek. Ezzel a Panglos doktoréra emlékeztető, lapos realizmussal szemben a konstruktív attitűd azon a hiten alapszik, hogy „képesek leszünk a tényleges világot egy olyan lehetséges világgá változtatni, amely a mostaninál jobbnak tűnik” (Jacob 1986, 130).

Összefoglalva: az alternatív közgazdaságtan a gazdálkodás teljes rendszerét veszi tekintetbe, és az ökologizáció-humanizáció értékválasztás szellemében új, lehetséges gazdálkodási minták és gazdaságszervezési formák feltárását kísérli meg. A hagyományos közgazdaságtan és az alternatív közgazdaságtan válaszai a felmerülő metaökonómiai problémákra tehát radikálisan különböznek egymástól.

Kik boldogok? Alternatív ökonómia III.

padre — Fri, 18 Sep 2009 05:27:00 +0000

Szövegpélda. Álljon itt a tizenkilencedik századig általánosan elterjedt általános ökonómiai szemlélet példájaként Földi János Horatius-fordítása, mely az alternatív ökonómia tankölteményének tekinthető – ahogy azt a múlt előtti század a maga számára aktualizálta:

Kis gazdagság nagy boldogság.

Beatus ille, qui procul negotiis, etc.
Horat. Epod. II.

  Be boldog, a’ ki távol aggodalmitól,
  Miként az első nemzetek,
Nagy Attya telkeit szántatja ökrein,
  ’S ha senkinek se tartozik.
Se nem riasztja-fel gyakor dob ‘s trombita,
  Se tengerekre nem remeg.
Gyülőli a’ pert és a’ nagy hatalmasok
  Küszöbjén nem leselkedik,
Hanem vagy a’ szőlőjövést karóihoz,
  Vagy fáihoz kötözgeti;
Vagy a’ selejtesebb gyümölcsfát elnyesi
  ’S termékenyebbet olt belé.
Vagy a’ kies rétaljakon elszéledett
  Marháiban gyönyörködik;
Vagy méhe gazdag gyüjteményit elszedi,
  Vagy nyíri szép juhnyájjait;
Vagy már midőn a’ nyár ‘s az ősz ékeskedik
  Legkellemesb gyümölcsivel,
Miként örül, szedvén megért körtvélyeit,
  Arany gohért ‘s piros bakart.
Most régi tölgyfa híves árnyékán hever,
  Most a’ selyem zöld pázsiton.
Azonba kis patak folyása csergedez,
  A’ víg madár csevegdegél,
Vagy a’ kies patak buzogva csordogál,
  És csendesen leszenderít.
Midőn pedig már a’ komor tél hol hideg
  Esőt ereget, hol havat;
Vagy a’ serény koppók sebes hajtásival
  Kant fegyveres lesekre űz.
Vagy rúdakon kiterjedett hálóiba
  Húros rigót étekre csal.
Vagy nyúlat ejt, vagy tőrbe darvakat kerít.
  Mint legbecsesb jutalmait:
Ezek között még a’ kinzó szerelmet is
  Ugyan ki nem felejtené?
Hát még ha hív  és tiszta éltű hitvese
  Segít majorja dolgain,
Mint egy serény menyecske, kit már elsütött
  ’S megégetett a’ nap heve.
Ki régi fáiból, ha fáradt férje jő
  Kis tűzhelyén rak kis tüzet,
Víg barmait sörény akolba hajtja-bé,
  ’S ott fejdegéli rendesen;
Feltészi férjének saját termett borát,
  ’S nem pénzbe készűlt étkeit.
Nem kell nékem Lukríni tóban nőtt csiga,
  Nem a’ platájsz, a’ rózsahal.
Az Afrikából származott gyöngytyúk se száll
  Hasamba, sem császármadár.
Becsesbek énnekem tulajdon ültetett
  Fáimnak ért gyümölcsei,
Kertemben termett zöld paszúly vagy a’ derék
  Saláta, ‘s hónapos-retek,
Vagy innepünkre kis bárányt ha vágatok
  Vagy farkas-érte kecskefit.
Így eddegélve melly vígan tekintem én,
  Hogy jő-be jóllakott juhom;
A’ forgatott ekét miként vonják haza
  Pihegve jármos ökreim,
Vagy béresim, házamnak ékességei
  Hogy oszlanak jól lakva el. -
Jó jó ez is, mond a’ fukar ‘s dúzs Alfius,
  Majd én is így gazdálkodom.
Ezt mondva pénzit interesre osztja-ki,
  ’S jobb néki a’ fukarkodás.

Történeti szempillantás – Alternatív ökonómia II.

padre — Thu, 17 Sep 2009 06:04:00 +0000

A ma alternatívnak tekinthető ökonómia, úgy tűnik, a társadalom alapsejtjét jelentő család önnfenntartását, vagyis ökonómiáját alapvetően meghatározta. Ezért a történeti múltban alternatív ökonómiáról nem is lehet beszélni, csak családi – vagy általános – ökonómiáról. Ez, hogy úgy mondjam, a gazdálkodás horátiusi szemlélete. Az ókori város sokkal inkább családi ökonómiák – családi gazdaságok, műhelyek, vállalkozások – laza kapcsolata, mint közigazgatási egység, melyet fokozatosan bizonyos, konkrét funkcióval rendelkező közintézmények, illetve összetettebb szerveződést igénylő tevékenységek (hadviselés, kereskedelem) fokozatos kialakulása jellemez.

Amikor történelmi képződményeket vizsgálunk, a legnagyobb problémát az okozza, hogy egyes jelenségeket (ezeket nevezzük mondjuk „adatoknak”) milyen formában alakítsunk tudatunkban tényekké az értelmezés során (ld. Erről bővebben Hyden White: A történelem terhe). Olyan ez, mint amikor a régész néhány, eredetileg kör alakban elhelyezkedő karó lenyomatát találja meg az ásatás során, a kör közepén tűzhely nyomaival. Az állattartással, földműveléssel, harcászattal, kézművességgel rendelkező sztyeppei kultúra „működését” e néhány lenyomatból kell rekonstruálnia. (László Gyula példája.) Milyen nyomot hagy a szóbeli kultúra (énekek, vallási és jogi hagyományok, a kultúra működtetésével kapcsolatos „know how”) a talajon??? Vagy akár a gazdag öltözék-, textil és ötvösművesség? A történeti szempillantás ezért szükségképpen feltevésekkel dolgozik, és ennek mindvégig tudatában kell maradjon. De a feltevésekről sem mondhat le, ez megint aránytévesztés volna. És a történeti szemlélet dolga éppen az arányok latolgatása.

valamiféle alternatíva, hanem az emberi kultúra gazdálkodásának elemi módja, az ókori, városi gazdaságoktól fogva lényegében a tizenkilencedik századig működött és fejlődött, függetlenül az alkalmazott technikáktól. Azok a gazdálkodási technikák, amelyek általánosságban a tizenkilencedik századra váltak meghatározóve, ehhez a stabil hagyományhoz képest jelentenek alternatívát – és most, az egyre szaporodó és mélyülő válságok idején, egyre inkább megkérdőjeleződik ezek fenntarthatósága. Egy szellemes nevelési regény (Daniel Quinn: Izmael, hu.wikipedia.org/wiki/Izmael_(k%C3%B6nyv) ) egy olyan vonalacskával érzékelteti, amely lényegében egyetlen, töretlenül egyenes vonal (ez annak a gazdálkosási formának a története, melyet én alternatív ökonómiának nevezek), és ebből a vonalból egy rövidke, eltérő vonalka áll ki. Ez a pici, elágazó vonalka az újkor története.

(Képek: 1. Az ugariti ábécé (ez első írott ábécé, amiről ma tudunk); 2. Ugarit (Szíria) látképe; 3. Ugariti írásos agyagtáblák)