Kezd kialakulni egy kis érdeklődés az új témám körül, mégse volt tehát akkora hülyeség ez az ötlet: kösz a visszajelzéseket.

A megjegyzéseken egyébként akkor is gondolkodom, ha nem reagálok rájuk:-)

Alkotó írásművészet szabadiskola? Hm… Igen, ez a titkos vágyam, szeretnék elindulni ebbe az irányba (hiába, a mélyben lappangó pedagógus és szociálisan érzékeny értelmiség:-) Úgyhogy próbálok tovább gondolkodni az alkotó írásművészetről, apránként körüljárom a kérdéseket, melyek ezzel kapcsolatban bennem motoszkálnak.

Egy fontos alapszabály: a blogon nem vezetek be műfaji/műnemi megkötéseket, vagyis egyaránt lehet szó prózáról, versről, színpadi megmoccanásról, vizuális vagy experimentális eseményről stb. Remélem, ez senkiben sem a dilettantizmus látszatát kelti majd (akiben igen, az gondolkodjon el azon, hogy a műfaji kérdéseket az általános iskolában kezdjuük tanulni, ezek a problémák nem igazán a szakma csúcsát jelentik.) Tehát, az első számú szabály, kicsit másképp és általánosabban megfogalmazva:

1. alapszabály

Az alkotó írásművészet ne kösse magát a formához, az alkotásban a legmegfelelőbb forma kialakítására, és ne megtalálására törekedjeünk!

Most pedig rátérek két olyan kérdésre, amely mindegyike sokkal jelentősebb annál, hogy "hogyan kezdjük el" az írást.

Az első: miért kezdjük el egyáltalán.

A második: mért éppen arról írunk, amiről. (Ezt a klasszikus értelmezés egyszerűen "témaválasztásnak" nevezi, de ezt megint nem szeretem. Az alkotó írásban a téma nem különül el az írás folyamatától, akár az írás folyamata is lehet a téma stb.)

Az első kérdés annyira személyes, hogy lehet, hogy nem is lehet taglalni. De ha jobban belegondoltok: a második is (gondolkodjunk együtt Freuddal…)

És hogy kellőképpen módszertanos legyek, most nem fogom (taglalni álláspontomat), viszont jó lenne, ha ti taglalnátok. Ez most a házi feladat a köv. pár napra…:-)