A Törvények I. könyvében érdekes erről Platón véleménye:

“V. Athéni
Annyit én is megengedek, hogy a gyönyörűséges alapján kell a múzsai művészeteket megítélni, nem akárkinek a gyönyörűsége alapján, hanem röviden: az a múzsa a
659 a
legszebb, amely a legjobb és kellően művelt embereket gyönyörködteti, különösen, ha akár egyet is, aki erényével és műveltségével kiválik. S ezért állítjuk, hogy azoknak, akik a művészetek dolgában ítélnek, erényre van szükségük, hiszen egyébként is belátásra van szükségük és bátorságra is. Mert az igazi műbírálónak nem a nézőtértől tanulva, nem a tömeg zajától és saját műveletlenségétől megzavarva kell ítélnie; és nem szabad, noha felismeri a helyest, férfiatlanságból és gyávaságból
b
ugyanazzal a szájjal, amellyel az isteneket hívta segítségül ítélete meghozatalához, hazugul könnyelmű ítéletet kimondania: hiszen a versenybíró – legalábbis így volna igazságos – nem mint tanítványa, hanem mint tanítója a nézőknek ül az ítélőszékben, hogy akár szembe is szálljon azokkal, akik nem megfelelő és nem helyes módon gyönyörködtetik a nézőket. Ez a joga a régi görög szokás szerint megvolt, mert akkor nem úgy volt, mint ahogy most szokás Szicíliában és Itáliában, ahol a nézők tömegére bízzák, hogy kézfelemeléssel jelölje ki a győztest;
c
ez megrontotta magukat a költőket is, mert ezeknek a bíráknak az alantas ízléséhez alkalmazkodva alkotnak, úgyhogy maguk a nézők nevelik magukat; de megrontotta ez az eljárás a közönség ízlését is, mert ahelyett hogy – a maguk jelleménél és gondolkodásánál mindig valami jobbat hallva, ízlésük javulna, most saját
tevékenységük folytán ennek épp az ellenkezője történik.”

(Platón: Törvények I. könyv)

Szeretettel: nereusz.

DIII.
Tudasd velem az akaratodat –
Lassan túlpart, a vízbe visszanézek:
nem verejték, nem légszomj tartogat
csodát: egy nőmosoly, nálad merészebb –