A filmben a Pesti Kornél helyszíneire, alakjaira, motívumaira ismertem, mégha a film a másik könyv másik elbeszélését dolgozza is fel. Valahogy ilyennek képzeltem, legalábbis ahogyan utólag kiegészíti a film képzeletem fehér foltjait, úgy tűnik.

A Kosztolányi, mint ellenhősön nem gondolkoztam még, bizonyára sok érdekes vonása van még a könyvnek. Izgalmas ez az identitásváltás – névmágia – intertextualitás tér, különösen ha ábrát készítünk róla, nem tudom valaki megtette-e már.

Az agyonreklámozott valóban gyanús, de a reklám hiányában bizalmatlan a vásárló az “ismeretlen termékkel” szemben. Azért a Pesti Kornél esetében a folyóiratokban publikált részek maguk képezik a reklámot (már annak, aki olvas ilyen lapokat), mondhatni, önmagukért beszélnek. Én szavadon fogtalak, elolvastam őket a neten, és a Húsdiszkont a Közvágóhíd utcában címűnél gondoltam azt, hogy már önmagában ezért az egy elbeszélésért is megéri megvenni a könyvet.

Egy kritikus a maga mechanikus észjárásával, a címből kiindulva Kosztolányi Estijével vont párhuzamokat, pedig szerintem fontosabb és izgalmasabb a könyvben a “kafkai vonal”. Kafka regényei, elbeszélései korántsem mindig olyan komorak, mint sokan tartják, pl. A pert másodszorra olvasva már fel-felnevettem. Az említett elbeszélés sincs híján humornak, míg az olvasó a szürreális és abszurd terében mozog.

Az egészet korszerűvé teszi még – többek között – a XX. század eleje óta aktuális identitásválság (és itt a -váltás is) ábrázolása is, és az, ahogyan a filmmel (mint a közönséget az irodalomtól elvonó médiummal) versenyre kel.