Szerző: Hal

Hal — Wed, 17 Oct 2007 08:28:19 +0000

Óigen, ezt gyakran felróják nekem.

Szerző: Padre

Padre — Wed, 17 Oct 2007 06:58:34 +0000

Érdekes, Lynch egyáltalán nem jutott eszembe. Bár valószínű, hogy te sokkal képszerűbben gondolkodsz, mint én.

Szerző: Hal

Hal — Wed, 17 Oct 2007 06:10:34 +0000

Tételezzük fel mindenesetre, hogy nem hiúságból kérdezted.
Időnként úgy érezheti magát az olvasó mintha ő is egy hajszálon függne vagy bármi vékonyon, mert annyira kívül helyezkedtünk a valóságon, ( vagy belül ) ehhez hozzásegít többek között a csapongás, a kis nyugtalanító részletek, meg az idő szellőztetése az ablakain át, fenemód. Olyan, mint amikor mondjuk babrálunk valamivel, az asztal réseibe bámulunk és egyszer csak elkapunk egy gondolatfoszlányt a háttérsávból, de nincs igazán kedvünk utánajárni, na, hát te meg mégis. Vagy mint amikor elkezdünk nézni egy Chirico képet, látsz egy teret minden olyan szokványosnak tűnik, de valahogy nyilvánvaló, hogy nem stimmelnek a dolgok. És tényleg nem.
A Bácska például remek.
Meg vannak frappánsszellemesek is. / Bár ott, hogy „ Gáz van?” kissé hunyorítottam / A Széllarankás is nagyon jó. Meg az Átváltozás is kafa, tetszik. Azért még hagytam párat későbbre is olvasatlanul.
Majdnem sikerült megállnom, hogy ne hozzam fel a Lynch-hangulatot, de felhozom azt is. Némelyikben felidéződik egy-egy jobban sikerült filmjének atmoszférája bizony, ezt mondjuk én nagyra értékelem – akkor pláne ha sosem láttál egyet sem bár az nem valószínű.

Hozzászólás: Egy idézet mára Pestitől

Szerző: Hal

Szerző: Padre

Szerző: Hal