Balladás

Elfonnyadnak az indulatok.
Képen végzik a mozdulatok.
Elemészt minket az idő:
–csatakos lét-libegő.

Ballag, ballag a rózsafüzér,
Megfontolja az életüzér,
S kivetít tiszta haszonért
Kiadott létjegyeket.

Összhangzásban a helyzet, a szó.
Frázis puffan a lassan aszó,
Szüzies, felnövekedő
siheder-esteligen.

Egy-két végtelen óra után
Bámulsz, méla, a rajtra bután:
Kivetett tornasorod, és
Ez a kaszt végtelenít.

Elfonnyadnak az indulatok;
Osztályod, mit a sors kiadott
Örökül rád, suta vigasz:
Laza lánc vadludakon.

Gyula, 2018. jan. 22.

(Illusztráció: Nilgün Kara: snowscapes)

Vélemény, hozzászólás?