Szeles Judit összes bejegyzése

1969-ben született Csengeren. A nyíregyházi tanárképzőn és a debreceni egyetemen szerezte diplomáit. A debreceni Egyetemi Életnél és a Sárvári Diákköltők és Diákírók Találkozóján kezdte pályáját. Alkotásai magyar és külföldi lapokban, antológiákban jelentek meg, valamint a Magyar Rádióban hangzottak el. Rendszeresen publikál a győri Műhelyben és a zalaegerszegi Pannon Tükörben. 2003 óta a svédországi Strömstadban él. Csoportos kiállításokon vett részt Strömstadban, Göteborgban és Oslóban. Első verseskötete Ilyen svéd címmel jelent meg a FISZ-nél 2015-ben. Jelenleg Szextáns című verseskötete vár megjelenésre a Magvető-JAK kiadóknál. A www.panno.se szerkesztője

Pókerarc

Szemrebbenés nélkül képes hazudni,
arcizmain nem látszik változás,
mély szarkalábak a szeme körül nem rebbennek,
szája sarkában a nyál nem csordul meg,
keze nem reszket, nem izzad,
csípője nem himbálódzik előre-hátra,
s hogyha lejjebb megyünk, se érzékelünk
semmilyen remegést vagy feszültséget,
talpán a zokni nem lesz nedves,
lábnyomot nem hagy a hóban,
nadrágja száraz, lelke vasalt,
fogait nem csikorgatja még éjjel sem,
álmában ászokat tart a kezében,
pedig csak jokerek azok,
beváltható bolondok,
amíg játszhat, létezik,
amíg hazudhat, él,
padláson kitömött vadkacsa,
holt lelkek és más kacat,
közöttük szívkirály a hazug,
huzatban gyertyaláng.

(Illusztráció: Vladimir Kush: Vita Mamoriae)

Posztnagyanyám

Nagyanyám, néhai Szálkai Sára,
özvegy Nagy Gáborné,
született Kocsis Margit,
megtörölte a kezét,
rátámaszkodott a sparhelt
rúdjára és
azt kérdezte, mit csináltam.

Pirítósát megdörzsölte
az erős paprikával,
és elcsoszogott a heverőig,
aminek a sarkában
már besüppedt a szalma
jelölve nagyanyámnak
a helyét.

Azt találtam mondani neki,
hogy írtam,
ám őneki mondhatta az ember,
nem tudta elképzelni,
hogy lehet magunktól kitalálni,
s azt válaszolta, nem is én írtam,
csak kimásoltam.

Nagyanyámmal, néhai Szálkai Sárával
nem lehetett volna vitába szállni,
Kocsis Margittal sem,
özvegy Nagy Gábornéval,
aki a jó csirkepaprikást
hosszú lére főzte, és
beleaprította a kolompírt.

Otthonkája, barna kendője,
a csoszogás, a púp a hátán,
a vele töltött idő,
a sírás-szipogás,
ami miatt a Szálkai Sári
nevet adtuk neki,
vitán felül állt.

Szerelmes vers

Nyersolajtankereken a toronyban
milyen élet folyt, az unalom
eluralta-e az olajos napokat,
Cape Townnál fordultatok-e
észak felé, mert a hajó nagyobb
volt annál, hogy  a Szuezi-csatornán
keresztül közelítsétek meg Rotterdamot,
volt-e rendes kimenő a fekete kontinensen,
vagy csak megérintettétek a fokföldi
ibolyákat, mikor fogod elárulni,
hány fekete nővel feküdtél össze
a toronyban, a hotelban, a bokorban,
hány társad volt, akik ugyanúgy
szenvedtek az unalomtól, és fényesre
sikálták az ultranagy nyersolajszállítót,
oda-vissza ezerszer a négyszáz méter hosszú,
hetven méter széles fedélzetet,
hatalmas méretekről beszélhetünk,
mennyi időbe tellett bejárni és felmosni,
a kéményt milyen színűre kellett festeni,
hova dobtátok az üres sörösdobozokat,
és mi lett a nagy afrikai dobbal, amit
a cape towni bazárban vettél, de túl
nagy volt, hogy Norvégiába hazacipeld,
mondd, hogy jelentkeztél a hajóra
a Perzsa-öbölben, melyik városban vettek fel,
hol nem lőttek rakétákkal rátok,
mit csináltál a szolgálatért kapott
tengernyi pénzzel, mind elittad, vagy
vettél belőle házat, feleséget, kocsit?
Túl sok a kérdés, azt mondod, nem szoktál
hozzá a kíváncsisághoz a szupertankereken,
nem vagy közlékeny, mindent úgy kell
harapófogóval kiszedni belőled,
a csend és az unalom megkérgesített,
mintha a tengeri sóval bevont test
tovább fennmaradna a többi test között,
mintha az alkohollal átitatott szervek
többé nem reagálnának az érzelmi ingadozásokra.
Kimondhatatlanul szeretsz. Rettenetesen szeretlek.
Berge Brioni, Berge Queen, Berge Emperor, Berge Septimus –
mind a Bergesen Hajótársaság tankerei , a hetvenes évek végén
a hét tenger legmocskosabb királynői..


borítókép:  AnthonyLucas

Eltávolodás / Utolsó októberi éjszaka

Eltávolodás 

Először csak a széleket nem hajtották be,
utána már a lepedőt sem terítették le.
Elteltek úgy napok, hogy nem ürítették ki
testüket, hanem hagyták beszáradni.
Kezüket összefonták, de külön-külön,
és nem számolták az ablak alatt elhúzó
sudár vitorlás hajókat, sem a perceket.
Először csak a széleket, majd a lepedőt sem.
Végül összekulcsolt kezeik is leszáradtak.
Végtelen fonállá zsugorodott bennük az élnivágyás.
Egymás iránt pedig egyáltalán semmi
vágyat nem éreztek – kényszerből,
kelletlenül nézték egymást,
már-már mániákusan,
anélkül, hogy egy érintés célba ért volna.
Hajók vonultak el, testes nagy tankerek:
Berge Brioni, Berge Queen, Thor 1., Thorswave.
Mind megfeneklettek az emlékezés zátonyán,
és nem tudták végül, hogyan fejezzék be,
hogyan menekítsék ki az elátkozott legénységet.

 

Adam-Tan21

 

Utolsó októberi éjszaka

Ennél csak hidegebb lesz ezután.
Finom fagy vonja be majd az üres üvegeket.
Dér borítja be a facsontvázakat.
És a nagy sárga házhoz vezető járdán
nyálkás hártya keletkezik
falevélből, sárből, jégből.
Most még az utolsó októberi éjszaka,
szalonban számtalan vendég.
Sült szalonka, finom mandulalikőr,
málnás créme brulée a menün.
Kacagógerleleves, sós perec
és finom jazzbevonat.
Egy szőke nő ócska verseket olvas fel.
Tenyerek kacagnak, csapkodnak, elrepülnek.
Ma este szabad még a csók,
holnaptól fagyokra kell számítani.
Ma még utolsó októberi éjszaka,
holnaptól olyan november következik
hogy a nyelvünk a vasra fagy.

 

Adam-Tan10

képek: Adam Tan

Szumátra

Szumátrán 1988-ban kötöttetek ki
vásároltál magadnak egy tigrisasszonyt
a belawani bazárban
karmainak a nyomát még ma is viseled

éppen Japán felé tartottatok
a kapitányotok régi vágású tengerész volt
és nem engedélyezte, hogy a naracssárga
szemű teremtést magatokkal vigyétek
Japánban amúgy is ferdeszemű geisák vártak

de a szumátrai tigrisasszonyt megajándékoztad
egy forró, pálmalevélen töltött éjszakával
amikor is kókuszdiók görögtek a döngölt földpadlón
és a tigrisasszonyt hallottad még hörögni
mielőtt visszavitted volna a bazárba

azóta nem láttál naracssárgán villanó szemeket
sem a trópusokon, sem a jeges északon
a japán út egyébként jól sikerült
Kobe igazán nagyvárosi élmény volt
vettél egy kimonót, amit később
a szomszédasszonyoddal elcseréltél egy bőrzakóra

a japánok nagyon szívélyes népség
egy fiatal pár ingyen elvitt benneteket az autójukkal
hogy keveredtetek vissza a hajóra
már nem emlékszel
hiszen annyi szaké után hogyan is lehetne
az egész út három hónapig tartott
de visszafelé már nem álltatok meg Szumátrán
helyette a malájziai Kuala Lumpurban tankoltatok fel


Erik-Olson_web2

 

képek: Erik Olson

 

Lenyomat

„a lenyomat bemélyedés vagy kidomborodás
amelyet egy test felszínre gyakorolt nyomása hoz létre”
                               Patrick Modiano
 
„általában minden ábrázolat, amelyet nyomással
állítanak elő, s amely a nyomott tárgynak
képét állítja elénk. Megkülönböztetünk
sík felületű lenyomatokat, például
a kő- és könyvnyomdászatban, rézmetszészetnél
és relief lenyomatokat, amelyek mélyítve
vagy kidomborítva vannak. Minthogy olyan
tárgyakról, melyek nem elég vékonyak
hogy formáik ellentétes oldalon átverődjenek
csak negatív képet lehet nyernünk
ezért ezeket legtöbbnyire csak matricáknak vehetjük”
 
mellkasba nyomódó arclenyomat
kőfejtőben hagyott kis kalapács
elzáródott szívbillentyű
időnként kihagyó szívverés
orvosi vizitnél magas vérnyomás
anyaméhben hagyott feszítőfogó
összekarcolódott lenyomat
összegyűrődött fénykép
és egy fényképezőgép
elkülönböződés
elválás két puszi vagy kézfogás
hiánytalan lista a hiányzók névsorával
eldobott ruhadarabok
a földön és a föld alatt
kinyújtott kar kicsit reszkető
túlsúly és korai jelei az öregedésnek
sminkkészlet a táska mélyén
púder és pamacsok
szétfeszített lábujjak között vattacsomók
az emberben védett üregrendszer
ütemesen kiürített belek
lemosott arc és tiszta kezek
belső bordaközi izmok
barlangban elejtett zseblámpa
kocsmában utolsó korty keserű ital
kéregető véget nem érő kántálása
ahogy előre hajol a buszon
az uszodában ahogy belecsobban
a teste a húszfokos sós vízbe
ahogy meggyújtja a cigarettát másnak
ahogy sálgalléros pulóverét leveti
ahogy apja rákban vagy cukorbajban meghal
ennyi marad meg belőle:
lenyomat vagy még az sem, csak egy matrica

Photo-2-2


illusztráció: Eliza Bennett