Szilagyi Kinga Magdolna összes bejegyzése

Fészekhideg

Abban a repedésben, ahol beolvadunk
az erdő esztétikájába, a látszótársak
péntektől vasárnapig gyakorolják,
hogy hitetlenül el nem hagyom.

Álmukban szépek vagyunk,
mint egy házsongárdi szobor, mint
forralt borban úszó gyömbérreszelék.

Kis esti kuporgásaink ideje alatt
(invocatio a szégyen algoritmusához)
tüdőhólyagocskákat morzsolnak és
felhőket ejtenek teherbe.

Az öntudatlanság gyapotszálain
a Hiánytermelő Szövetkezetig repülő
megalkuvásból nem lesz pulóver, amit
szorongás nélkül viselhetnénk.

Kakukk! Itt a birtoklás fogyatékossága:
(nem) csak gazdátlan erőket tehetsz magadévá.
Míg lemondani tanulunk, valaki beletorzul
a koherenciába.

kép: Tuane Eggers

Paul Verlaine: Érzelmes beszélgetés

A régi parkban magány didereg;
két alak mindene múltba veszett.

Ajkuk, mint bársony, szemük fénytelen.
Halk, s fáj a szó, mit nem hall idegen.

A régi parkban magány didereg;
két árny búsan kutat emlékeket.

– Emlékszel, édes, gyönyörünkre még?
– Minek idézzem? A múlt ügye rég.

– Dobban még szíved, ha hallod nevem?
Arcommal éjszaka álmodsz-e? – Nem.

– Oh, be csodás napok, feledhetetlen
mámoros csókok.  – Tagadok. De ezt nem.

– Fényes az ég, átölel a remény.
– Az ég sötét, reményünk elvetél.

Árnyas lombok között két árny halad,
csak az éj hallotta e szavakat.

Szeder Réka fordítása

Tetszhalál

A méhlepényben még virágneveken szólíthatott, aki
elég halottnak tűnt ahhoz, hogy apámra hasonlítson.
Mélyre ástam, hogy kikaparjam belőlük az élettelent,
de tetszhalálból könnyű a feltámadás és a hiány túlél
minden orgazmust. Lebegés helyett, kiakadt álkapocs.
Hajszolt szajha lét a bőröndökben lakó biztonságkeresés,
a szülőcsatornában bebüdösödtek az ünneplő ruhák is.
Ínyvitorlámban tengerentúli imádság szele: Éli, Éli
why hast thou forsaken me? Hány km az újjászületés?
Míg a választ megtalálom, egy életem inhalálom.