Szegedi Réka Panna összes bejegyzése

Nem vetem én meg a nyelvtant,/ hobbim a rajz, meg az írás,/ dúros-mollos a hét,/ koncert nékem a lét. Hmm... úgy három éve. Különben Gyulán születtem, 2004-ben, itt is kezdtem el írogatni, majdnem iskolám, a Gyulai 5. Számú Általános Iskola és Sportiskola falai között, magyartanárom, Tóthné Bodó Mária inspirálására pedig nemcsak elkezdtem, hanem folytattam is. Idén ballagtam, a "volt nyolcadikosság" akaratlanul is átitatja a nemrégi írásaimat. Tanulmányaimat a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban fogom folytatni, Békéscsabán. Nagy kedvencem a Kaláka zenekar, a példájával magam előtt kezdtem el Arany- és saját verseket is megzenésíteni.

Mint őszinte ember…

Idegesít saját létem,
Szokásos ez most, úgy vélem,
kamasz-
panasz.

Szó sincs itt depresszióról,
Csak lányos impressziókról,
igaz,
vigasz…

Egy az ajak, aztán a fej…!
Forró kobak, jaj, hideg lel
–aszály
a száj.

Nyugalomban figyelmeztet,
Okítgat és fegyelmezget,
de jaj,
de haj!:

Előbb szólok, mint gondolok
–ez ebben a szemét dolog–
s magam-
ra hagy

Arcom, szemem, fülem és szám.
Ne szólj, nézz, próbálj hatni rám,
szelíd
szülém:

A kamasz nem elmebeteg,
S pár perc múlva elrebeg egy
bocsi
bocsit.

Gyula, 2017. aug. 31.

(Illusztráció: Whooli Chen)

Balladás

Elfonnyadnak az indulatok.
Képen végzik a mozdulatok.
Elemészt minket az idő:
–csatakos lét-libegő.

Ballag, ballag a rózsafüzér,
Megfontolja az életüzér,
S kivetít tiszta haszonért
Kiadott létjegyeket.

Összhangzásban a helyzet, a szó.
Frázis puffan a lassan aszó,
Szüzies, felnövekedő
siheder-esteligen.

Egy-két végtelen óra után
Bámulsz, méla, a rajtra bután:
Kivetett tornasorod, és
Ez a kaszt végtelenít.

Elfonnyadnak az indulatok;
Osztályod, mit a sors kiadott
Örökül rád, suta vigasz:
Laza lánc vadludakon.

Gyula, 2018. jan. 22.

(Illusztráció: Nilgün Kara: snowscapes)