Kosztolányi Dezső bejegyzései
Lewis Carroll: Évike Tündérországban (Nyolcadik fejezet)
NYOLCADIK FEJEZET. Tenisz Ő Felsége, a Király udvarában. A kert ajtajánál nagy rózsabokor volt. Fehér rózsák nyíladoztak rajta. Négy kertész éppen abban serénykedett, hogy pirosra mázolja a fehér rózsákat. Évike ámult-bámult. Közelebb lopakodott hozzájuk. Hallotta, amint az egyik kertész, a Zöld Alsó rászól a másikra: – Vigyázz, Makk Alsó, ne kend hozzám a [...]
Lewis Carroll: Évike Tündérországban – Hatodik fejezet
Paprika és pörpatvar. Néhány percig Évike csak állt-állt a ház előtt, azon tünődve, mit tegyen. Egyszerre valami egyenruhás inas rohant az erdőből a ház felé. (Azért gondolta Évike inasnak, mert egyenruhában volt, egyébiránt az arcáról ítélve, inkább halnak nézte volna.) Az inas erősen kopogott az ajtón bütykös ujjával. Erre egy másik egyenruhás inas, [...]
Lewis Carroll: Évike Tündérországban (Negyedik fejezet)
Fölkapta a legyezőt meg a kesztyűt s már éppen indulni készült, amikor megpillantott egy kis palackot a tükör mellett. Ezen nem volt semmiféle fölírás, hogy: „IGYÁL MEG”, de azért ő mégis kihúzta a dugóját s a palackot a szájához emelte.
Lewis Carroll: Évike Tündérországban (Harmadik fejezet)
HARMADIK FEJEZET. Versenyfutás a piros bársonyszékért meg egy hosszú, tarka, kacskaringós mese. Mondhatom, furcsán festett ez a társaság a parton. A madarak tolla csatakos volt, a többi állat szőre meg odatapadt a testéhez, valamennyien csurogtak-csöpögtek és búnak eresztették a fejüket. Természetesen az volt a legnagyobb gondjuk, hogyan lehetne megszáradniok. Ezen [...]
Lewis Carroll: Évike Tündérországban – Második fejezet
MÁSODIK FEJEZET. Könny-tó. – Egyre klasszabb! – kiáltott fel Évike. Úgy meglepődött, hogy egyszeriben elfelejtett magyarul beszélni. – Most hát olyan hosszúra nyúltam, mint egy fényképezőállvány. No, szerbusztok lábaim. Tudniillik, lenézett a lábaira, alig látta őket, olyan messzire estek tőle. – Jaj, szegény kis lábaim, ki húzza majd föl rátok a cipőt meg [...]
Lewis Carroll: Évike Tündérországban (Első fejezet)
Arany délután volt. Kimentünk a tóra. Három kis unokám, Évi, Ili, Dóra Evezett, kormányzott És telt-múlt az óra. Három huncut kislány S vágyuk annyi volt csak, Hogy meséljek nekik, Míg libeg a csolnak. Mi mást tehettem hát, Ha ők parancsolnak? Szólt az első: „Kezdd el, Mondd a mesét, hahó” – A második [...]





