Herpai Blanka összes bejegyzése

Herpai Blankának hívnak, 1998-ban születtem Egerben. Budapesten élek, a Kispesti Károlyi Mihály Magyar – Spanyol Tannyelvű Gimnáziumban tanulok a 12. évfolyamon. Tanulmányaimat az ELTE magyar szakos hallgatójaként szeretném folytatni. Négy éve foglalkozom írással, eleinte prózaíróként, jelenleg líra és próza határán egyensúlyozva keresem egyéni hangomat. Az irodalom és nyelvek melletti elköteleződésemből kiindulva a jövőben komolyan szeretnék műfordítással foglalkozni angol, spanyol, portugál, esetleg orosz nyelveken. Célom elsősorban a forrásnyelvi országok kortárs költészetének és prózavilágának bemutatása a hazai olvasóközönségnek, de a magyar irodalom külföldi ismertségét is szívemen viselem és szeretném, ha az ehhez szükséges tudás elsajátítása után a magyarról, mint forrásnyelvről ültethetnék át mind prózát, mind lírát. 2015 óta publikálok, írásaim több helyen is megjelentek, így a Holdkatlan, Szőrös kő és az A Hetedik online szépirodalmi folyóiratok oldalain.

minőségi éhezés; fiókgomb; ötvenkét kiló

 

minőségi éhezés

kordul az olajozatlan városkapu,
metrószáj tátog, rezzen,
bádogfejek sorakoznak letapasztott előkében
éhezünk, hiába etetjük egymást,
sajtcetlikre hámozott kenyérhaj lobog.

savanykás élőlények erjednek a gangon,
az élménykomposztnak lába kél,
űrben pislogó villanykörte zamata altat,
humusszal szórt táptalaján járok a kanyargó tanösvénynek,
most látom, tarsolyomból falatoznak

jancsik, juliskák
zabál a kiéhezett gyermek,
én szedtem fel előle a gyöngyízű morzsát.

 

fiókgomb

minden fiók kihúzva áll,
a különös íz függőlegesen árad,
hideg acél fogaskerekei zakatolnak,
és húzódzkodom feljebb egyre feljebb,
pattanó izmok rostjai könyörögnek,
a bolyhos ingujjból épphogy kilátszanak,
küzd a test,
és ha nem mar eléggé saját izzadságom
személyre szavatolt savója,
nem ül ki fehér felsőm körkörösen
sárguló szegletébe, talán meg se látom,
talán tovább haladok és könnyedén,
mintha csak útban volna, tolom helyére
a kifáradásba csikordult fiókgombot.

 

ötvenkét kiló

két bőröndben elfér,
pecsételt bilétája nyomasztja a tájat,
hideg légkör, melegebb áramlat
gurítja a törött poggyászkereket,
hegecses hájat növeszt, ha sír,
évekig tart, míg belehelyezkedik
a súlytalan illúzió karika-állapotába,
békacombok átmérője izzítja
a dicsfény elektrolízisét,
bölcsője mellett röntgenképű bába
fonnyadt faágakat szorít,
zsebében enyveskezű kártya,
testszövetű skarlát kiabálás,
szőke tincs, kincsecske jött ma világra,
elemlámpába zárt vákuum világítja
halványkék erezetét.

 

(Illusztráció: Joseph Bellacera: Green World)

Szóló; csonk

 

Szóló

rajtad áll rajtad pihen a félkész ígéret
igent talánt nemet mondok egyforma ítélet

merre járok nem számít ha magamhoz érek
egy pontból kiindulok ugyanoda térek

sebes folyam kapálózom elsodor az iram
érted lövöm mellélövöm nem talál a nyilam

megteszem a hosszúlépést eléd állok félek
tisztán görbült aranyvetés fűszálaid éle

kölcsön ízű szivárvánnyá szaggatom a teret
a szólólovas vágtájában megint nem én nyerek

 

csonk

tovább végre utolért
megtaláltam magam
gyöngykoszorúm pilléreit
bőrömbe varrtam

félédes vér aranyszövet
elhitt rémek
most feleljetek bűnötökért
égigérő ének

feleljek én kiállok
porondon pörgök
győzködök láncaimmal
hisz én mindig győzök

egyedül a rajtvonalnál
magamhoz térek
kráter kripta behódol
feltámadok élek

 

(Illusztráció: Kirsten Chursinoff)

Odvas kő, csigaház

 

Sodort szárnyú bársonylevél halkan sömpölyög.
Csigaházba ragadt fényem kegyelemért könyörög.

Finom vonás húzódik az ősök szegletén.
Korong-lábú hernyó mászik üstdöb fenekén.

Vegyél észre, hályogszín sáros úti tapló,
véss erembe aranymívű, mázsás útinaplót.

És Tiszta, te görbe, te édes görbülékeny,
kiálts rám, nézz szemembe, érted hull anyavérem.

Vártalak és várattál, most bronzban tapicskolok.
Kapj el, végre, hullj karomba, égi gyógyír-titok.

Fejtsd fel szöveted, cincáld darabokra,
a méhes közelében csípésre állj sorba.

Készülj már, cseppje izzik a vég kezdetének,
Állj ki bátran, kezdj ki velem, vörös hőmérséklet.

 

(Illusztráció: Christi Belcourt: Prayers and Offerings for Genebek Ziibiing /Serpent River/, 2014)

Égi lég

 

kerekre nyílt égi légben levelek keringnek
palástomat magam varrom tetemre terítem
a tetem nyúlik érzékel
megragadlak két kézzel

felcsap a csuklya vészre várva a lyukból kinéz
nem feledlek hozzád érek sebed megigéz
véres járat kettőt koppan
rád fátyolozok a porban

csillog a bőr az erek fölött halkan csordogál
két híd között átlátszóan könnyem útja folydogál
mocsaras út szeles verem
tékozló lét saját erem

áthat várat váratsz megint mikor lesz már elég
bírom várom áthatsz váratsz figyelmed az enyém
visszaadom nehezen
pillantásod ellesem

két híd között fennakadva égi jelt keresek
háttal szállok csillagfényben mozdulatlan elesek
üvegszemem mereven néz
arcom mellett idegen kéz

 

(Illusztráció: Kimberly Conrad)

Őszbe tapadt falevéllánc néz szemembe télen

 

Őszbe tapadt falevéllánc néz szemembe télen

harmatkabát csúcspontjain, északon és délen

ökörnyál szárad két ujjam közé

papírmasé bújik üveghíd mögé

 

zug a tél, elbújok, mögöttem a bánat

a barlanglény szemezve magára várat

keresztfa reccsen, kismadár riad

szétnézek, mégis eltalál nyilad

 

szörny, te örök oltóanyag, nem hagysz békén

öntudatlan áldozatod szúrós, félénk

tüskéd ragad belé s beléd vére

szédülsz s megtorpansz a hegyre érve

 

nem láttam, elestem és elért a bánat

ruhaujjamba kapott a szörnyű állat

kivájta magának szebbik énem

falevél rezzen az őszi télen

 

(Illusztráció: Niki Bowers: November Starlings)

Veled lehetne érted és neked neked neked

 

fenyőszéli csillagköröd körbe-körbe üget

meghúzza a hálófény rojtos csengőjét

számolgatom rebbenésed, koldus a pengőjét

keresztbe áll, megszoktam, most jön a billenés

nem elnyújtva, vízszintesen, az átok kivet és

merevre zár, megbüntet, ócskán befalaz

kezet nyújtok, ellenkezel, fegyvert lát inad

 

Az átok értem, ellened és nekem nekem szól

 

mérget minden pórusomba, jeget, kátrányt szór

béna leszek, béna vagyok, nem érlek utol

taszító a hördülés, nekem égi sikoly

zajong a test, rimánkodik, földön csúszik érted

heges hangszál ricsaja idegtépő ének

sírdogál a markába, nyöszörög, nem jut vigasz

elkapart húshalmaz, ki tudja, hogy ki az

 

(Illusztráció: Foujita Tsuguharu: An old pine tree and bamboo)