Fitos Adrián összes bejegyzése

A Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem magyar szakon, aztán az ELTÉn hallgattam összehasonlító irodalomtudományt. Eddig verseket publikáltam. Néhány hónapja írok prózát.

Szénszem

Emlékezetes télnek indul.
Egy november belsejébe forduló reggelre a hó kinőtt. A füst a kertvárosi kémények kürtőjébe fagyott volna, ha fűtenek, de mert előző nap még könyékig felhajtott ingben egy megkésett, nyári vasárnap délutánt ünnepelhettek fagylalttal és sörökkel a mostani Cuki cukrászda teraszán, eszükbe sem jutott éjszakára begyújtani; ájultan hevert a városrész.…

Ív

Törülközőn nyúlok, élvezem, ahogy melegedik a hátam. Vakít a lapja, becsukom a könyvet. Azt a néhány, a medencéből ki-kibukkanó, itt még kötelezően úszósapkás pacákot hívom segítségül, hogy megnyugtató látványukkal álomba süllyesszenek.
Kekék Márta, veled mi van? – erre riadok.
Még a meztelenségemet hiszem magamon, egy rándulást hordoz végig a kezem.…

Is

Ó,

Kekék Márta az. Mire? Aligha férne bele több csont. Még nem biztos, nem dől el az sem, miként rekednek, hogy maradhatnak kint, az arcán is, arca szomorúságának fedezetet nyújtó: árnyak. Gödrökbe duzzadva foglalják össze, homályba, ami itt is, ott is tartandó lenne Kekék Mártából, közelebbről az ő arcáért, hogy az, annak aprólékos föltárásában legalábbis ne vesszen oda.…

Fel

Sem fák, sem madarak, tárgyak vagy emberek nem sérültek meg a következőkben.

 

 

 

A szemüvege, ami – ahogy annak apámnál lennie kell – állandó esésben volt, nem bírt az orrán megmaradni; fülei sem tartották, bármikor otthagyhatta az arcát. Vártam, mikor késik el az ujja végre – az a bevett mozdulat –, amivel mintha mindig az égre is mutatna, miközben az orra hegyéről a szeme elé tessékeli néhány másodpercre a vastag, sötét keretet.…

Mr. Goodnight

Ráeső részében ki-kibukkant a nap. Ahhoz éppen elég erőtlenül, hogy ebbe a ködös, matt reggelbe igyekvő alakot megállítsa, nyitott kabátjára figyelmeztesse, majd kezét a hozzátartozó kesztyűkben tüntesse el.
A közelgő hideget Mr. Goodnight a csontjaiban érezte. A csuklóját fogta ilyenkor, forgatta, ropogtatta, a régi balesetet emlegette, amióta a hűlést előre érzi, még ha szelek, és háztetőkbe csimpaszkodó felhők azt nem is ígérik.…