A nagy magány
A nagy magány mosott szennyesét
szívemben teregeti, nyitott húsomon
szárítsa a nap, a hold, és a csillagok.
Mostanában kissé egyedül vagyok.
Eltűnik a hely, el a levegő.
Nehéz a dolgokat megölelnem.
Napról napra fogy rólam a hús,
a piacnak is meg kell felelnem.
Azt álmodom, hogy királylány
leszel, meg híres színésznő,
mosolyodért odaadom kajlán
fele királyságom. De nincs mosoly.
Nincs királyság. A nagy magány
mosott ruháját szívemben teregeti,
s mire megszárad, kihűlnek az erek,
a halál piros szemeit meresztgeti.
Olvastad már?
Képek / videók
További videók és képek
Színek, formák, sorokMédiaajánlat
-
(Össze)Tartozás
„Így élek én, nem érdekel más…”
Hazudik-e az irodalom?
A kádban sírás, mint olyan
Mondd el véleményed!