A gyerek (VII.)

 T.  mint Tibor.
A borostás arcú férfi mindig csak T-ként szignózta a leveleit.
Nincs ennél egyenesebb aláírás. Látja mindenki, hogy az ő szava mit ér, hogy vele nem lehet a bolondját járatni. T. mint T.
Támasz. Tartás. Igazság. Ami nem jelenti, hogy T. szíve soha nem sajdult meg.
Ez történt a Vörösvári úton, a 17-es villamos végállomásán is. Már minden utas lekászálódni készült, csak az a négy éves kiskrapek nem moccant. Kifejezéstelen, üres arccal bámulta a villamosvezetékeket.
T. megállt fölötte.
– Na, mi van, kishaver? Nincs hova hazamenned?
A fiú visszanézett rá, kicsit csodálkozva.
– Lelépett az anyukád? Vagy nem fogadtál szót? Kiraktak otthonról?
A gyerek csak bámult. T. erre megcsavarta a fiú orrát.
Ő mindig  jóindulatú, segítőkész ember volt.
Tavaly adott egy koldusnak ezerkétszáz forintot. Három évvel ezelőtt hazavitt egy szopornyicás kiskutyát. Ha meglátott az utcán egy vizeletében, hányásában fetrengő hajléktalant, azonnal mentőt hívott hozzá.
Ezt a szegény kis majmot hagyta volna magára a villamoson?
Talán nincs még öt éves.A szülei agyba-főbe verték, és most nem megszólalni sem.  Felemelte a gyereket és magához húzta: – Aztán nehogy a karomba szarj, kisfiam!

T-ék az egyik tizedik emeleti panelban laktak.
A koronavírus tönkretette T-né üzletét, aki jelmezeket varrt a gyerekeknek, de vállalt mellé igazítást, cipzárvarrást is. Ám ki a fene akar járvány idején jelmezbálba menni? A megélhetés terhei így  T-ra hárultak. Egy háromgyerekes apa soha nem adja fel. Víz- és levegőtisztító berendezéseket barkácsolt, amit a sok hülye megrendelt az interneten. T. levegőtisztító masinái ugyanis kiszűrték a vírusokat – erről számos orvosi szakvélemény készült (ezt mind a munka nélkül maradt T-né gyártotta.) A levegőszűrő masinák honlapjait pedig a lányai csinálták. Belevaló gyerekek, az már bizonyos.
Úgyhogy T. nem panaszkodhatott.
A tizedik emeleten laktak, a sok lúzer pedig alattuk.
Napi három levegőtisztító gép, napi huszonötezer forint haszon.
Nem rossz. Aztán majd újra ruhákat varratnak az emberek, a gyerekek jelmezbálokba járnak,T-t visszaveszik a szerszámjavítóba, és minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Karjában a kisfiúval felliftezett a tizedikre, és nagy fújtatva leültette a gyereket a konyhában.
– Ne légy hülye, szolgáld ki magad – morogta, és sietett hátra a csodamasinái közé, a legkisebb szobába.
T-né igazán meglepődött, mikor egy kisfiút talált a konyhaasztalnál.
Igen, ők már befogadtak ide egy kóbor macskát,egy szopornyicás kiskutyát, de egy gyerek az mégiscsak túlzás! Honnan szalajtották? Megkérdezhette volna a férjét, T-ét, kinek a fia-borja ez, de reggel összevesztek, és ő nem akarta megalázni magát holmi kérdezősködéssel.
– Csoki? – kérdezte a kisfiút – Van itt joghurt, Danone. Csokis is, epres is. A spájzban találsz banánt.
De a gyerek meg sem nyikkant. Mint valami hercegecske, rezzenéstelenül üldögélt a helyén tovább. Talán elvárja, hogy kiszolgálják?
Ezt T-né nem tűrhette. – Melyik kurvád sózta ránk ezt a gyengeelméjű gyereket? – kiabálta harsányon, hogy a lányok és T. is jól hallja.
– Fogd már be ! – kiáltott vissza T.
És valami jó, pörgős, eleven zenét keresett a számítógépén.


T-éknél aztán volt élet! Jártak hozzájuk a lányok barátai, T-né barátnői, T. üzletfelei. T. nem a fantasztikus, levegőtisztító masinákban hitt, hanem a saját különleges vérében, amely olyan kiváló minőségű, hogy ezt semmilyen denevér vagy kínai csúszó-mászó nem ronthatja meg.
És a szíve! Milyen pompás is a szíve!
Szegény kisfiút alaposan megfürdette, utána megetette bolognai makarónival, végül feldobálta a levegőbe. A gyerek nem visongott, nem sírt, úgy hogy T. biztos volt benne, igaza van a feleségének, ez egy kis gyengeelméjű. Dehát nem baj, legalább nem csinál nagy koszt és felfordulást. Kevesebb gondjuk lesz vele, mint egy befogadott kutyával vagy macskával. Ügyesen használja a vécét – ezt mindenképp a javára kell írni. Előbb-utóbb végetér a járvány, és a hatóságok megkeresik a kiskrapek szüleit. Talán a végén az egész családot kitüntetik.
De másnap elfelejtette a kölyköt megetetni. Ahogy elfelejtett neki kiságyat beszerezni. De nem baj, pár hétig majd megalszik a kanapén, ha pedig olyan éhes, kér majd a lányoktól enni. Csoki, chips, banán, náluk van minden. Mennie kell az üzletnek, nem ér ő rá minden aprósággal foglalkozni.

Harmadik nap megkérdezte tőle a lánya, nem kéne-e ezt a kisfiút a parkban megsétáltatni  Kell a mozgás, mert a végén még elsorvadnak az izmai.
T. bólintott. És tanácsokat osztogatott, hogy a lánya merre futtassa a gyereket. Hát persze! Az izmok! Hogy ő erre nem is gondolt! Nem egészséges, hogy egész nap csak  a kanapén  üldögél ez a szegény kiskrapek.
Úgyhogy Kitti levonult a parkba kutyástól-gyerekestül. Csak tíz perc, kiáltotta oda az anyjának, de a villamosmegállóban találkozott Barbival, Barbi pedig telefonon rácsörgött Valentinára. Valentina meg hozta a barátját, Valentina barátja pedig a kishúgát. Végre! Hiszen nekik is jár valami társasélet! Úgyhogy együtt indultak el a játszótér felé.
Hogy hogy nem, a gyerekről megfeledkeztek.
A kisfiú elveszett a kutyafuttató mellett.

T-nak csak másnap reggel jutott eszébe, ugyan mi lehet a gyerekkel.

 

Korábbiak:

A gyerek

A gyerek II.

Drága, drága! (A gyerek III.)

A gyerek IV.

 

A gyerek (5.)

A gyerek (VI.)

Vélemény, hozzászólás?