Köztér, Szociográfia, Interjú, Publicisztika

Mi zörög?

Kategóriák:
Különvélemény a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat érintő kérdésekben

A magyar nyelv messze legsunyibb mondása szerint: nem zörög a haraszt, ez a logika bármire kiterjeszthető. Jelentése: akit megvádolnak, az bűnös. És a vita itt már régen nem a döntési mechanizmusokról szól, sokkal inkább (nem is annyira finoman) összemosódik az alkalmasság kérdésével. És valójában ez a skandallum: senkinek sincs joga a nem zörög a haraszt perverz logikája alapján nagy nyilvánosság előtt meghurcolni senkit.

Magyar régiségek (Híres bűnügyek Magyarországon I.)

Kategóriák:

A gyanakvás jegyajándéka

 
Ha a Kárpát-medencében akarsz élni, ne tervezz hosszú-hosszú időkre!
Ne tégy úgy, mint Seuso úr, aki a IV. század elején élt Pannoniában, és mesésen szép, talán lakodalmi étkészletének egyik táljára is felvésette a kívánságát: „Õriztessenek neked még sok évszázadig eme edények, oh, Seuso, hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak”. Ám ez az optimista latin dedikáció nem hozott túl sok szerencsét a Pelso (Balaton) partja mellett lakó úrra és leszármazottaira.

Kémek és költők Közép-Kelet Európában

Kategóriák:

Magyarországon már lecsengőben van az a „múltfeltárási” hullám, amely az 1989-es politikai fordulat után nyilvánosságra hozott állambiztonsági dokumentumok sokkoló információi hatására indult el a 90-es évek közepétől.

A márki időutazása és az Orosz bárka

Kategóriák:
„Mindenki láthatja a jövőt, de senki sem emlékszik a múltra.”
 
 
Alekszandr Szokurov 2002-ben készített Orosz Bárka című, lenyűgözően szép filmje arra a kérdésre keresi a választ, hogy a második és a harmadik évezred fordulóján miként lehet megeleveníteni az orosz történelmet? Milyen logika mentén lehet a történelmi eseményeket és a szereplőket kiválasztani úgy, hogy azok valóban az oroszság lényegét legyenek képesek megragadni?  Egyáltalán van-e értelme oroszságról beszélni?

A medencében

Kategóriák:

Az ég fehér csíkja a látóhatár szélén elkápráztatja el a szemem, de közte és köztem kihal minden szín. A fény előtt minden fekete: a pálma tetős kis pódium, ahol három ember gyönyörködik elnyúlva a hatalmas cseppekben sűrűn hulló-csapkodó esőben.

Állok a medencében, és csodákat látok. 


Az oktatásról

Kategóriák:

Úgy érzem, sokkal komolyabban kell venni az oktatás problémáit, mint egyesek gondolják, sokkal több teret kellene kapnia a médiában. A gyerekekre, az ők tanuláshoz, embertársaikhoz való attitűdjeikre gondolván sokan még mindig csak elnézően mosolyognak. Néha talán egy-egy oktatási bulvárhíren szörnyülködnek. Ahhoz, hogy stabilitást, hitelt, és kritikát adjunk az államot (az embereket) irányító szerveknek, törekednünk kell annak a bizonyos említett középrétegnek a kinevelésére, mert 2009 oktatási problémái 2020 gazdasági, etnikai, társadalomlélektani valósága lesznek.

 


Live a colorful life

Kategóriák:

Amikor egy nő utazik, az utazás időtartalmának két hajfestés, melírozás, dauer, kinek mi, és egy-egy hajvágás közé kell esnie (a menstruáció ez esetben nem tartozik a témához, bár ugyanekkora súllyal esik latba). Ha azonban hosszabb ideig van távol a női ember, előre retteg, mi lesz a hajával, s tologatja a napot, mikor szánja rá magát a legrosszabbra.


Ábelre várva

Kategóriák:

Egybehangzónak látszik a vélemény, hogy a magyarországi válságjelenségek legfontosabb okai az adófizetői öntudat hanyatlásában, az eluralkodó korrupcióban, és a vezéreszme veszedelmes térhódításában keresendők, s mindezt csak tetézi, hogy az elit tekintélye is a mélybe zuhant.


A FEL NEM FEDEZETT ORSZÁG

Politika és irodalom... Nem lerágott csont ez, kérdezhetjük. Nem kéne már a magyar irodalomnak megtisztulnia, nem kéne már az íróknak a művészetnek áldozva magukat elfelejteni végre a politikát?
            A magyar irodalom már megtisztult, felelhetnénk. Hiszen Petri vagy Illyés politikai költészetének alig van folytatása manapság – aligha volt még ilyen korszaka a magyar költészetnek, mikor ilyen kevés nívós közéleti vers született. A próza persze nehezebben szakítható ki a társadalmi valóságból. Ezt láttuk az I. világháború utáni években: az 1918-19 utáni regényekből összeállítható lenne az I. világháborút lezáró év(ek) esemény- és egyben társadalomtörténete, annak a bal- és a jobboldal egészét felölelő interpretációja. Emlékszünk még a levegőben röpködő Kun Bélára? A Horthy-korszak talán legjobb lélektani regénye, az Édes Anna bővelkedik aktuálpolitikai utalásokban.
 
(…)
 
De milyen is legyen itthon a magyar író? Kerülje az aktualitásokat, és legyen ideológiamentes, korszerű (bármit is jelenthet ez a mangáktól Derridáig), ha szépír − ám legyen harcos és elkötelezett, ha belép, kilép, aláír, gyülekezik, állást foglal, nyilatkozik. Vagy bánatosan/sértődötten borongjon a közösségével, mikor számba veszi a magyar történelem veszteségeit − de azonnal legyen harcos és elkötelezett, ha belép, kilép, aláír, gyülekezik, állást foglal, nyilatkozik. (Bármilyen ellenről, amit csak ki lehet találni.) Unalmas alternatívák ezek! Ám az irodalom érettségi körüli botrányok azt is jelzik, hogy tulajdonképpen lenne itt igény nívós közéleti irodalomra is. Olyan emberek, akik (egyelőre) három oldalt sem olvastak el kortárs szépíróktól, rendre számon tartják, kik az ő íróik, vagyis kik azok, akiknek a véleményével szívesen azonosulnának.
 
 
(Teljes szöveg -  Bánki Éva: A fel nem fedezett ország)
 
 

Kapcsolódó hivatkozások:

Champay, Kambodzsa virága

Kategóriák:
Champay, mintha azt mondanánk magyarul Rózsa, Ibolya, egy virág neve.
 
 
A gyerekekkel reggel nyolcra volt megbeszélve a találkozó a gimnáziumban, Sumdech Euv High School, Rout 6, Siem Reap, Kambodzsa. Mire odaértünk, gyerekek kis csoportba kunkorodva már izgatottan vártak bennünket a kapu mögött: kötelező iskolai egyen ruhában, lányok sötét alj fehér blúz, fiúk sötét hosszúnadrág fehér ing. Ott volt már Vichhika is, a gyerekek khmer-angol szakos tanára, tolmácsunk és szervezőnk nemcsak ez alkalommal, hanem tavalyi kurzusunk alatt végig.